Termékmonitor

Adat és információvédelem
Elektronikus jelzéstechnika (135)
Gépjárművédelem
Kommunikációtechnika
Mechanikus biztonságvédelem
Szolgáltatások
Tűzvédelem technika (5)

Személyvédelem

Ha békét akarsz – készülj a merényletre

JICHÁK RABINRA NEM JÓL VIGYÁZTAK
 
„Si vis pacem, para bellum” – így szól eredetileg ez az ókori latin mondás.
Vagyis; ha békét akarsz, készülj a háborúra. A címben csak egy szót változtattunk meg, de amint látni fogjuk, pontosan illik az itt ismertetett eseményre. Izraelről röviden és objektíven írni nem könnyű feladat. A Földközi tenger keleti végének ezen a sávján már minden szörnyűség előfordult, ami a történelemben bárhol másutt is előfordult. Sajnos máig sincs béke az olajfák alatt, tehát nincs mit csodálkozni azon, ha a „Szentföldön” egy miniszterelnök merénylet áldozatává lesz a már civilizáltnak mondott XX. század második felében, annak is a végén. A történet azonban nem a szokványos politikai merénylet, bár a merénylő kezét itt is a gyűlölet vezérelte.
 
 
Izrael napjainkig
Ahogy a magyaroké, úgy a zsidó nép őstörténete is a távoli múlt ködébe vész. Csak annyit tudunk, hogy közel három és félezer évvel ezelőtt érkeztek a mai Izrael területére valahonnan, de ezt is a Bibliából tudjuk, ami nem történelemkönyv.
A Kánaán hegység dús növényzetű völgyeiben a kánaániták élték mindennapi életüket. De a zsidókat sem kerülte el a torzsalkodás, hiszen a tizenkét törzs úgy összerúgta a port, hogy két, egymást nem szerető országocskát hoztak létre, északon Izraelt, délen Júdeát. Igen ám, de i.e. 722- ben jöttek az asszírok és lerombolták a zsidók városait, kétszáz évvel később pedig a megerősödött Babilon hurcolta el őket rabszolgának Mezopotámiába, bár később vissza tudtak térni az ősi földre. Mégsem jött el a béke. Ahány nagyobb birodalom létrejött a térségben, perzsák, rómaiak, makedónok, azok mind igyekeztek átgázolni ezen a kis népen. Viszont az egyiptomi rabságra nincsenek régészeti bizonyítékok, az egész történet túl sok meseszerű elemet tartalmaz, hogy igaz legyen. S még mindig nincs vége! Az Arábiából betörő muszlinok 636-ban elfoglalták Izraelt és a terület az I. világháború végéig hatalmilag az övék maradt. Az évezredes üldöztetés megoldásaként még a XIX. század végén a magyar Hertzl Tivadar dolgozta ki egy modern zsidó állam megvalósítását, amelyre csak a II. világháború után került sor. A szörnyűséges holokauszttól elborzadt ENSZ tagállamok 1947-ben határozták el egy zsidó és egy palesztin állam létesítését, amelynek alapján Izrael megalakult, a palesztin állam azóta
sem.
 
 
 Jichak Rabin
A világ számos országából több hullámban érkeztek zsidók és nem zsidók Izraelbe, így Jichák Rabin anyja Belorussziából, apja Ukrajnából származott. A zsidó állam lakosságát manapság mintegy száz országból jött polgárok alkotják, az évszázadok óta ott élő palesztinokkal együtt.
Sokféle ember, sokféle gondolkodással.
Rabin 1922-ben született a világ egyik legszerencsétlenebb városában, Jeruzsálemben, amelyért már több, mint ezer éve folyik a harc a kereszteshadak, az arabok és a zsidók között. Az iskoláit kitűnő eredménnyel végző, jóeszű, fiút sem kerülte el a háború, hiszen a húszas évei közepén, 1947-ben részt vett katonaként az éppen kikiáltott, hivatalos Izrael védelmében, amelyet azonnal megtámadtak a környező arab államok. Ezt a háborút a gyengén felfegyverzett Izrael nyerte, viszont az ENSZ becslése szerint 700 000 palesztin menekült el Izraelből. Rabin a katonai pályát választotta, ahol nemcsak fokozatosan emelkedett a ranglétrán, de veszélyes akciókban kommandósként is reszt vett. Ő dolgozta ki az Izraeli véderő kiképzési alapelveit, s előbb vezérkari főnökké nevezték ki, majd 1968 és 1973 között Izrael nagyköveteként szolgált az Egyesült Államokban és ekkor kezdett nemzetközi szinten is ismertté válni.
A következő évben Jichák Rabint Izrael miniszterelnökévé választották. Miért volt ez meglepő? Mert ez a kőkemény katona korábban
az arabok elleni totális háború híve volt, de egy idő után rájött, hogy a kölcsönös vérontás nem vezet sehová és ez okból programjában már a zsidó– palesztin megbékélés kiemelten szerepelt.
Tett is érte. Első ciklusában, ami 1977-ig tartott, számtalan próbálkozása, tárgyalása, egyezmények aláírása bizonyította törekvéseit a tartós béke megteremtésére.
 

A merénylet
A soknemzetiségű és többvallású Izraelben számtalan vélemény és politikai akarat polarizálódott, mit kellene tenni. Voltak hívei a harcnak és voltak hívei a végleges megbékélésnek. Ugyanez a palesztin oldalon is tapasztalható a mai napig is. Az 1992-ben újraválasztott Rabin aláírt egy békemegállapodást Osloban Jasszer Arafattal, ami nagy felháborodást keltett a hazai háborúpártiak
körében. Rabin 1995. november 4-én beszédet mondott a tel-avivi városháza erkélyéről, s a hallgatóságának nagy része a békepártiak közül került ki. De nem mindenki! Amikor testőrei kíséretében lefelé haladt az épület lépcsőin a nyitott ajtójú autójához, egy ortodox zsidó ruházatba (fekete kalap, fekete hosszú kabát, fekete nadrág, fekete cipő, fehér ing) öltözött személy kivált a
tömegből, előkapott a kabátja elől egy félautomata lőfegyvert és három lövést adott le Rabinra. Ebből kettő találta el a miniszterelnököt, a harmadik lövedék a közvetlen mellette haladó egyik testőrét sebesítette meg. A négy-öt lépéssel hátrább (!) haladó testőrök két gyors lövéssel leterítették ugyan a támadót, de elkéstek. Rabin a kórházban elhunyt, halála világszerte mély megdöbbenést keltett. Testőrei hibáztak, mert nem vették körül szoros kísérettel. A tettesről kiderült, zsidó, nem arab, Jigal Amirnak hívják és egy olyan alkalmi csoportosulás tagja, akik az összes palesztin likvidálásáról álmodoztak, de a merénylet Amír egyéni akciója volt. Életfogytigot kapott.
Izrael azóta emelte világszínvonalra a testőrképzését, manapság szinte az egész világ tőlük tanul.
A merénylet legfőbb tanulsága, hogy testőr észszel gondolkodva: minden gyanún felül álló személy nem létezik.
 
© Detektor Plusz    2010    Minden jog fenntartva.
powered by SiteSet