Kezdőlap
A rosszul őrzött császár
Caligula rémtettei
Az ókori Róma császárainak nagy többsége egymást múlta felül a véres háborúk, a rabszolgákat érintő szörnyűségek, a tömeges kivégzések és a környezetükkel szemben elkövetett borzalmak tekintetében. De még közülük is kiemelkedik a személyes kegyetlenkedéseiről hírhedt Caligula császár, akinek a rémtetteit kortárs történész írók jegyezték fel az utánunk jövő nemzedékek számára. Caligula mentségére szolgáljon, hogy elborult elmével követte el, bizonyosan zárt intézetben élné az életét. Rövid, négyéves uralkodásának egy olyan halálos merénylet vetett véget, amelyben kétezer év távlatából is megállapítható testőrségének a végzetes hibája.
Csizmácskából császár
| Valóban érthetetlen a fenti alcím, de mindjárt érthető lesz! Gaius Germancius egy Róma közeli katonai táborban született Kr. u. a 12. évben, majd egy Rajna-parti katonai táborban folytatta gyermekkorát, mert apját, a nagy tehetségű és népszerű hadvezért Tiberius, az éppen regnáló császár oda helyezte. Mellesleg Gaius a császár unokaöccse volt, tehát a császári trón várományosa. Gyermekkorában többször beöltöztették mini katonaruhába, még kis csizmákat is készítettek neki, innen a beceneve; „Caligula”, vagyis „csizmácska” és ezzel a névvel vonult be a történelembe. |
Furcsa gyerek volt. Élvezettel nézegette a kegyetlen jeleneteket, a katonák korbácsolással járó fenyítését, vagy a foglyok kínzását, ugyanakkor érdeklődött a művészetek iránt is. Korán árván marad, mert apját, anyját, két bátyját Tiberius kivégeztette, majd a jóságos nagybácsi maga mellé vette a fiút az álomszép Capri szigetén fekvő hófehér márvány palotájába. (Ez már józan ésszel nem követhető.) Itt aztán a tobzódásra igencsak hajlamos Tiberius mellett Caligula is féktelen életet élve serdült ifjúvá. Külsejéről a korabeli történész, Suetonius ad részletes leírást, eszerint magas, ellenszenves arcú, vékony, görbe hátú, görbe lábú, de pocakosodásra hajlamos felnőtté vált, viszont beszélni, szónokolni azt nagyon tudott. A történészek máig vitáznak azon, hogy Caligulának és Macronak, a testőrség prefektusának milyen szerepe volt az öreg császár halálában, mert akkor Tiberiuson kívül még hárman voltak a teremben. Minden-esetre az egyetlen tanút másnap kivégezték.
Caligula, a császár
Kezdetben a népnek tetsző intézkedéseket hozott, ezzel hamar népszerűvé vált. Folyamatosan véres cirkuszi játékokat, nagy lakomákat rendezett, de aztán minden rosszra fordult. A császár az uralkodásának hetedik hónapjában valamilyen epileptikus betegséget kapott és ezt követően teljesen megzavarodva a despotikus önkény és a nyílt erőszak vezérelte minden cselekedetét, világos pillanatai ritkán voltak. Rabszolgákat, szenátorokat, hadvezéreket végeztetett ki, Marcot, akinek a trónra jutását köszönhette öngyilkosságra kényszerítette. Megölette Tiberius unokáját is. A takarékos Tiberius által felhalmozott államkincstárt hamar kiürítette tékozló életmódjával, ezért gazdag családokat vádolt meg felségárulással, vagyonukat elkobozta. Kedvenc mondása; „nekem mindenkivel mindent szabad!” Néha a trónteremben felhalmozott aranyban hempergett. Köztudott, hogy kedvenc lovát szerette volna megtenni szenátornak. Felsorolni is sok lenne Caligula minden ostoba, véres, szörnyű cselekedetét.
A merénylet
Aznap a császár kissé nyűgösen ébredt, mert az előző napi lakoma megviselte a bendőjét. Még heverészett egy kicsit, majd egy flamingó megölésével „áldozatot mutatatott be” az isteneknek, utána megreggelizett. Kr. után az 54. évet írták (volna, ha ezt az időszámítást használták volna) Caligula, az első császár, Augustus tiszteletére négynapos szabadtéri színházi, cirkuszi eseménysorozatot szervezett és ez volt az utolsó nap. Számára is. Aznap meglepően kedves volt a kíséretével és másokkal is, amíg a műsort nézte. Persze nem tudta, hogy egy ideje már a patríciusok, köztük Cassius Chareával, a testőrparancsnokával együtt összeesküvést szőttek az ő likvidálására. Kilenc óra elteltével elindult patríciusokkal és a testőreivel a palotába egy oszlopcsarnokból nyíló alagúton keresztül. Charea ekkor hátulról feléje döfött a kardjával, de csak a nyakán sebesítette meg. Ekkor egy patrícius, Sabinus elölről leszúrta a császárt. Utána fegyveres csata tört ki az összeesküvők és a testőrök között.
Római katona |
Caligula meggyilkolása (Vincenzo Camuccin 1798) |
Megjegyzem, a korabeli történészek, Seutonius, Tacitus és a zsidó Flavius erősen eltérően írják le a fentieket, de a történelem egyértelműen Chareát tartja Caligula gyilkosának.
Nem úgy van az!
Nem hihető, hogy Charea ezt a reprezentatív eseményt választotta volna a merénylethez, hiszen a palotában tanuk nélkül, bármikor végezhetett volna a császárral. Az sem hihető, hogy ez a kivételes izomzatú, harcedzett katona hátulról ilyen falsul talál el egy embert a kardjával. Ha a testőrök és az összeesküvők rögtön kardokkal estek egymásnak, akkor csak egyetlen dolog történhetett. Amikor a császár felállt a helyéről, a patríciusok finoman mellé settenkedtek és a testőröket elzárva a császártól, így kisérték az alagútba, ahol hirtelen cselekedtek és a testőrök csak késve, valószínűleg akadályozva léphettek közbe.
A nagy tanulság, hogy testőrnek mindig a Védendő Személy mellett a helye. Egyébként a történészekre vár a feladat, hogy Chareát, ezt a tisztességes testőrparancsnokot felmentsék a császárgyilkosság vádja alól.
Tóth-I.