BIZTONSÁG–RENDÉSZET–KRIMINOLÓGIA

Terrorizmus kontra Migráció

Jön a tavasz, jönnek a migránsok! Halljuk minden hírcsatornán. Meg kell hosszabbítani a határzárat. Fel kell készülni, terrorfenyegetettség… Európa terrorban él… Az Europol szerint az ISIS komoly terrorcselekményekre készül. Brüsszelben robbantottak. Megtámadták az Európai Uniót, de ennek ellenére Magyarországon nincs terrorfenyegetettség. Megint tartok tőle, hogy vagy alul, vagy túlreagáljuk a dolgokat. Nem szeretem a jobb félni, mint megijedni mondást. A félelem egy állapot, az ijedség egy pillanat. Ennyire megosztott és ennyire döntésképtelen még sohasem volt Európa, mint most ebben a témában.

Bizottságok, kerekasztalok, ülések és megbeszélések. EU és Törökország közötti megállapodás. A migránsok meg csak gyűlnek és gyűlnek. Politikai szempontok, szemben biztonsági szempontokkal. Gazdasági elvárások, szemben szociális terhekkel. Mindenki mást akar! Még a migránsok is mást akarnak. Más életet, jobb körülményeket. Valahol, valamikor azt hallották, hogy ez nekik jár. Vagy megkapják, vagy… Nos ez egy nagyon ellentmondásos vagy. Egy vágyat kergetnek, egy jobb élet illúzióját. Végül is kinek jó ez a helyzet. Sajnos az opportunistáknak – a mindenkori helyzetet előnyére fordító érdekköröknek –, a gazdaságnak munkáskéz, a politikának szavazók – nem a migránsok közül, hanem a kialakult helyzet miatt új szavazók vagy a szavazótábor megerősítése – a terroristáknak, mint az ISIS bejutási lehetőség, de ha nem is az, mindenképpen egy félelemkeltő és komoly hírértékkel rendelkező jelenség. Már nem két, hanem sok oldal van. Az európai politikának szembe kellene néznie a fél évvel ezelőtti véleményével, és levonni a következtetéseket. A teljesség igénye nélkül megpróbálom körbejárni azt a pár szempontot, amit bennem az elmúlt hónapok történései felvetettek.

Mi lesz veled migráns?

Az ünnepek alatt mi mást tehet az ember tévézik. Valamiért a helyi tévére kapcsoltam egyik este. Ahol egy nagyon magas szintű és tanulságos előadást láttam, melyben Isaszegi János, nyugalmazott vezérőrnagy az új könyve kapcsán – A 21. század háborúi, élettérháborúi – fejtette ki véleményét a mostani nemcsak migrációs, hanem a közel-keleti háborús helyzetről. Röviden kiemelve összefoglalom a számom­ra, mint kriminológus számára jelentős tényeket, a vezérőrnagyúr információban gazdag és a saját szakmai tapasztalataira épülő előadásából a teljesség igénye nélkül a következő pontokban. Ezen megállapítások az afganisztáni misszió tapasztalataira épülnek.

1. A mostani migrációs helyzet következménye a sok száz éves nyugati gyarmatosító politikának.

2. A migránsok elmenekülésének, elüldözésének két oka van:

• Segítették az amerikai és velük szövetséges csapatok munkáját. Mint tolmács, építőmunkás, sofőr, orvos, de akár ha szóba álltak velük már a retorziónak vannak kitéve, ezért nekik és családjuknak menekülniük kell.

• Látták a nyugati életformát és már nem akar­nak úgy élni, ahogy eddig. Vagyis az európai fejlett országok életszínvonalát akarják.
Először is segítettek egy demokratizálódási folyamatban, ami nem jött el, helyette lett egy viszszarendeződés. Analógiába helyezve hasonló tör­ténik Irak és Szíria területén is. A régi gazemberek, mint amilyen Mubarak volt Egyiptomban eltűntek, de helyettük új, rosszabb gazemberek jöttek. Az Arab tavasz nem azt hozta amit vártak. Hová lettek a fiatalok akik a demokráciáért demonstráltak… Ezek után a menekülés is lehet egy megoldás. Vagyis mit is jelent ez? Na­gyon is együtt érzek a menekültekkel, akik az éle­tükért fut­nak. Egy jobb élet reményében, a gyermekeiknek a családjuknak. Vajon ezen elvárások mire épülnek? Egy képre, ami bennük él az európai életről. Hogy itt minden csodás. Vagy az az illúzió ami csak illúzió, hogy mindent egyből megkapnak – jó munkát, lakást, kocsit, pénzt. Mert ez nekik jár. Honnan van ez? A nyugati médiából, ami azt lebegteti, hogy itt mindenki jól él. Hát ez nem igaz. Az unió nagyon is eltérő élet­szín­vonallal rendelkezik tagállami szinten. Azt meg ez nem érdekli, aki csupasz életéért fut, vagy úszik mindenét pénzé téve, hogy elmenekülhessen. Vizsgáljuk ezt meg, elmenekülni, vagy bevándorolni. Valami elől, vagy valami felé. Itt is megtalálhatók azok akik lehetőséget látnak az el­ve­gyülésben, az identitás feladásában a hamis okmányokkal való bejutásban. Ha megnézzük az arányokat a migránsok között sok a nő és a gyerek. A fiatal férfiakból is találunk számosat. Ezekre mondják, hogy az egyenbakancsban és a mobiltelefonokkal vezetik „csapataikat” Európa ellen. Az állami szervezetek, az Európai Uniós szer­vezetek feladata lenne ezen személyek átvizsgálása és kiszűrése. Nincs rá se pénz, se ember, se információs adatbázis, se együtt­műkö­dés. A határrendészetet uniós szinten, míg a mig­rációt nemzeti szinten akarják megoldani a tagállamok. Érdekek és ellenérdekek. Közben az idő fogy, a migráns halad Európa felé hol hajóval, hol járművel, hol gyalog.

Tehát a migránsok tömegében elbújik, elbújhat a terrorista. Nézzük a mai logikát erre a helyzetre, tény, hogy a kutya négylábú állat, akkor tény, hogy minden négylábú állat kutya. Ez lefordítva a migránsok között lehetnek, vannak terroristák vagyis minden migráns – még a karon ülő csecsemő is, hiszen már most készül a terrorista létre, vagyis veszélyt jelent – terrorista. Ez a gondolkodás fogja a tényleg menekültek tömegét megbélyegezni néhány még csak nem is szíriai, iraki vagy afganisztáni bevándorló miatt. A migránsok nem egyformák! Sem kulturálisan, sem területileg nem egy helyről jönnek. Ez nem egy massza. Egy ember viselkedése nem határozhatja meg egy csoportét, de befolyásolhatja azt. A csoportnyomás viszont nagyon is befolyásolhatja az egyén viselkedését. Még a vallást is elté­rően értelmezik. A lehetőségét veszik el ezzel attól, aki valójában menekült és integrálódni akar.

Akik a kölni szilveszteri, nők elleni atrocitásban részt vettek azok Marokkóból és Algériából származnak. Ezt a típusú bevándorlót a Magreb szóösszevonással illetik. Kifejezetten azért jön Euró­pá­ba, Németországba, hogy bűncselek­mé­nyek­ből pénzt küldjön haza a családjának és így azok is ide tudjanak jönni, hogy ezt a jövedelmező pénzszerzési életmódot folytathassák. A jól bevált lopás, rablás, testi sértés, zsarolás, nemi erőszak, szóval csupa hagyományos bűn­cselekmény­forma. A terület is ahol élnek, inkább szegregált, de ezt nem a helyiek, hanem maguk hozzák létre saját törvényekkel, anyanyelvvel. Mi több, a most érkező migránsokat – ők azok akik elsőnek kihasználják, meglopják, zsarolják sőt erőszakkal elveszik amijük még megmaradt. Így a tisztességesen dolgozó integrálódott munka és szaktudását kamatoztató migráns ugyanúgy egybe lesz mosva a bűnö­zőkkel és terroristákkal. Radikalizálódni fog? Al­kalmazkodik? Terrorista lesz belőle vagy bűnö­ző? Tisztes állampolgár? Tehát a válasz: nem tudjuk. Nem tudni meddig tart a migránsok beáramlása, nem tudni mi lesz a közös fellépésből és nem tudni ez milyen hatással lesz a régebbi, a harmadik vagy negyedik generációs bevándorlókra. Nem látni azt a hoszszú távú hatást amely a bizalom elvesztéséhez és talán valamikori visszanyeréséhez vezet. A tisztelet az alapja a bizalomnak. Ha nincs meg az egyik, a másik is eltűnik. Hiszen a konfliktus már nem csak a bevándorlók és a befogadó ország lakossága között létezik, hanem a bevándorlók között, a földrajzilag eltérő területről származók és a már itt élők, az itt születettek között is megjelent. A kulturális konfliktus sokágú és sok­rétű. A befogadó ország lakossága szintén teljesen megosztott. Ahogy már előbb megjegyez­tem, itt többszörös elvárásrendszerről van szó. Olyan a jövő, mintha egy hatos lottón szeretnénk meg­játszani úgy hat számot, hogy mint a nyeremény mint a megjátszható számok összetétele folyton változik. Migráns, nem tudni mi lesz veled, de ami a rosszabb, Európa mi lesz veled?

Biztonsági szemszög

A biztonsági szemszög nálam egyértel­mű­en a magánbiztonsághoz kapcsolódik. A szilveszteri kölni események elemzéseiben is rendszeresen szerepel az a megállapítás, hogy egy olyan jól mű­ködő közigazgatással rendelkező városban mint Köln, a rendőrség átirányítása a migránsok ellenőrzésére akkora szinten okozott lét­szám­hiányt, hogy ez is egyik oka volt a késői reagálásnak. Megjegyzem a jelenlévő rendőri erők mindent megtettek a helyzet megoldásáért. Ez szinte minden tagállamban probléma. A kieső rendőri, katonai létszám pótlása biztonsági kockázatot rejt. Véleményem szerint Magyarorszá­gon is hasonló a helyzet, hiszen nem lehetnek és nem lehet elvárni a hivatalos állami szervezetektől, hogy egyszerre mindenhol ott legyenek. Ezért van szükség azon partnerek keresésére, akik ebben a helyzetben bizonyos feladatok végrehajtásában be tudnak segíteni. A magánbiztonság a legmagasabb szintű szakértelemmel rendelkező szervezet. Első lehet az állami szervezetek bizonyos feladatoknál történő tehermentesítésére. Elsősorban azért, mert mindenhol jelen van, az együtt­működés így természetes. A kis boltoktól a bevásárlóközpontokig, a kertvárostól a bankhivatalokig, a szórakozóhelyektől a rendezvényekig. Az első aki találkozik a helyzettel, legyen az migráció okozta vész­helyzet, ahhoz kapcsolódó bűncselek­mény vagy terrorista cselekmény, az a magánbiztonság…

Rendészeti szemszög

Az már egyértelmű, hogy az ideiglenes határzár sikeresen teljesítette azt, amit el lehet várni tőle. Adott helyre, adott átlépőpontra irányítja a migránsokat. Megszűnt az illegális migráció. Ma­gyar­ország biztonságban van a migráció okozta veszélyhelyzetektől. A tavaszi újabb roham érde­kében a román határon történő felállítás, három ellenőrző- és áteresztőponttal szintén hasonló biztonságot és nyugalmat hozhat. Szá­momra ez azt jelenti, hogy nincs migráció okozta, vagy ahhoz köthető terrorveszély Ma­gyar­országon. Az is tény, hogy a migránsok nem tekintik hazánkat célállomásnak, csak tranzitországnak. Az Euró­pai Uniónak mindenképpen a török határon, a pénzügyi segítségen túl, saját beléptető és ellenőrző szakszolgálatot kell fenntartania. Az európai közös határrendészet felállítása megalapozott és elkerülhetetlen. A belépőket szűr­ni kell biz­tonsági, egészségügyi szempontból. Személy sze­rint azt gondolom, nem ártana kulturális és jogi felvilágosítást is adni az Európai Unióról, annak működéséről és a valós helyzetről. Akár szórólapos, vagy valamilyen más ismertető formájában. Tanfo­lya­mo­kat és képzéseket tartani. Ez csakis több szer­vezet nemzetközi együtt­műkö­désével valósulhat meg.

Kriminológiai szemszög

Valamikor még a ’90-es években az volt a meggyőződésem, hogy el fognak tűnni a határok, a politikai és kulturális különbségek és hatalmas gazdasági térségek jönnek létre. Tévedtem. Jött a globalizáció, de vele jöttek a problémák is. Mivel nem a kapitalizmusban nőttem fel és szocializálódtam – hiába dolgoztam mindig a magánszférában – csak tanulom a kapitalizmust. Két fontos szabályt azonban megtanultam, pontosabban megtanultunk. Egyik a tőke oda megy ahol kedvezőbb a környezet, adózás, olcsó munkaerő és nem kell a szociális problémákkal foglalkozni. A másik fontos szabály, hogy védd a be­fektetésed. Vagyis az a gondolat, hogy egy multicég befektetése jó egy fejlődő országnak, nem igaz. Minden magáncégnek és vezetőinek egyetlen feladata van, megfelelni a tulajdonosi kör elvárásának. Vagyis profit minden áron. Ennek a gondolatnak amivel vállalkozóként alapvetően egyetértek, van egy káros következménye. Annak az országnak, földrajzi területén és az ott lakók életében, ahol állami, központi ellenőrzés nélkül a nagyvállalatok kovbojkodnak komoly társadalmi feszültségek jönnek létre… Valamiért a fejlődő országok a friss „demokráciák” vezetői nagyon ki vannak téve a korrupciónak. Ismert mondás, amit nem tudsz megoldani pénzzel oldd meg sok pénzzel. Vagyis a szűk elit megfizetése és az elvárás a fejlődő ország vezetői felé, hogy rend legyen, de mindenáron. Az olcsó munkáskéz.

A munkakörülmények, a termelés az egészségre és a testi épségre ártalmas állapotnak, a költségek alacsony szinten tartása miatti fenntar­tása. Az állami szabályozás teljes hiánya. A profit harmadik országban való átmosása mind-mind a társadalmi törésvonalak és elégedetlenség kialakulásához vezet. Szegénység, az oktatás hiánya, az egészségügyi rendszer működés­képtelensége, a korrupció, a jogfosztottság és a teljes kiszolgáltatottság. Most képzeljük el, ezt akár száz éven keresztül. A játékosok, a multicégek, az államforma, az állami vezetők változnak, de a játék nem. Elég egy apró szikra és bumm. A szélsőséges gondolatok és személyek kihasználva a helyzetet iskolát, kórházat építenek. In­gyen élelmet adnak. Tanítanak! Mindezt jó szolgálatnak beállítva. Mivel nincs központi oktatás, azt oktatnak és úgy, ahogy akarnak. Ez a radikalizáció melegágya. Segítenek a szenvedő népen. Megtanítanak írni, olvasni és közben agyat mosnak. Aztán a nagy bumm után amit a nyugat demokratikus átmenetként ünnepel, hirtelen más irányba indulnak el. Mire feleszmélünk, már egy globális válságban vagyunk benne. Gazdasági korrupció, perverz újraelosztás – vagyis nem a személy vagy ország részesedik a bevételből aki megtermeli, vagy ahol az megtermelődik – a jogbiztonság hiánya a garanciális védelem az egyén kiszolgáltatottsága. Termé­sze­tes folyamat, hogy annak hisz aki egy kicsit is meghallgatja, odafigyel rá, és segít neki és családjának. Látszólag a szegények érdeké­ben.

De az átlagember itt is csalódni fog, hiszen ahogy hatalomra kerül a szabadságharcos, már nem lehetőséget kínál, hanem parancsol. Sza­bályok és törvények bevezetése, a be nem tartásuk pedig durva megtorlás. Az élet minden területének, munka, magánélet, kapcsolatok, a csa­lád a férfi és a női szerepek teljes ellenőrzése. A totális kontroll. Vallással a gondolat kontrollja. Ha nem teszed amit mondunk, kivégzünk. A büntetés az erőszakos és durva halál. Mit tehet a cseberből vederbe került ember? Diktatúrából újabb diktatúrában marad. Vagy elmenekül, vagy elkergetik, vagy megölik. Megpróbáltam modellezni például a Szovjetunió veresége és kivonulása után a tálib hatalom az Al-Káida és most az ISIS és a hasonló terrorszervezetek létrejöttének okait.

Terrorizmus vagy migráció. Terrorista vagy migráns

Csalódottság a kulcsszó. A migráns csalódott az országában, csalódott a nemzetközi segítségben és a végén csalódni fog ha megérkezik oda, ahova menni akart, ahova hívták de nem azt kapja, amit elképzelt. Az egyén szintjén a csalódottság letargiát okoz, de csoport szintjén a tömeg szintjén agressziót szül. Dühöt a világ ellen! Hozzáteszem, ha ezt még a jelzett opportunisták, a beépült terroristák ki is használják, szítják és nekik megfelelő irányba fordítják… Nyugat–Európa ezzel néz szembe, meg a saját szélsőségeseivel. Valamit adniuk kell. Valamit tenniük kellene. Mert ha nem, a polgár kezébe veszi, azt, ami szerinte most neki jár és meg kell tennie. Ez az önhatalom. Az, hogy normálisan jogszerűen működő polgárvédelmi egyesületek, csoportok jönnek létre, azzal egyetértek. Ehhez szerintem az egyénnek joga van. De itt is a szélsőségesek, a helyi erőszakos irányultságok és vélemények megjelennek és az alapvetően jó célra létrejött egyesületeket eltéríthetik, ezzel is a megosztottságot és kirekesztettség állapotát erősítve.

Mint az egyértelmű, nem lehet összemosni a terrorizmust a migrációval és a terroristát a migránssal. A terrorizmus földrajzilag nagyon is behatárolt helyen, helyeken létezik. David Garland kriminológus, a bűnözés hirtelen megnövekedésekor az 1970-es években így fogalmazott: a bűnözés kitör a gettóból. Az nem igaz, hogy a terrorizmus kitör a Közel-Keletről. A ma tapasztalható jelenség, a migráció egy tisztogatási folyamat része, következménye. Hallani pár olyan hangot, hogy a terrorizmus globalizálódik és világméretű lesz. Ez számomra nem az emberek vándorlása, hanem a terrorizmushoz köthető ideológiák globalizálódását jelenti. Miköz­ben az elmúlt év európai – és itt kiemelten a francia terroreseményekre gondolok – francia és belga állampolgárok által elkövetett cselekmények voltak. Nem stratégiailag kiemelt, vagy veszélyes infrastruktúrának nevezhető célpontok ellen követték el. Hanem ott, ahol nagy a tömeg, a pusztítás szintén óriási lehet, a védelem foka alacsony és magas hírértékkel rendelkezik, továbbá a médianyilvánosság előtt történik a cselekmény.

Összegzésként

Az ISIS meg csak fenyeget és fenyeget. Ez a dolga. Miért? Mert területeket veszít, földrajzi és ideológiai tekintetben. Sőt vezetőket veszít és boszszul meg. Vagy ha kriminológiai szempontból nézem a tervezett támadást előbb kell végrehajtani a lehetséges lebukás előtt, mert félő, hogy az elfogott vezető megtörik és vallani fog. Ezt még fokozza az alacsony olajár miatt kieső bevétel következménye, hogy az IÁ nem tudja fizetni a zsoldosokat. Háború – ami nem is háború – pénz nélkül nem megy. Ezt már az előző – terrorizmussal foglalkozó írásomban megjegyeztem – lesz egy rövid durva időszak amikor az ISIS meg akarja mutatni, hogy erős. Tehát pénz hiányában az ideológiára épít. Hasonlóan, mint a II. Világháború végén tették a japán kamikaze pilóták. Felszólít mindenkit a harcra, mert valójában sem megszervezni, sem finanszírozni nem tudja. A helyi, még sejtnek sem nevezhető szimpatizánsoktól várja az akciók végrehajtását. A „sufniterrorizmus” veszélyes, mert nincs a hatóságok látókörében. De nem lehet alapja pár ember őrülete, minden ember félelemben tartására, jogainak korlátozására. A polgári jogaink korlátozása, minden ami az életünkre közvetlenül hat, csakis a terroristáknak jó. A céljuk, hogy mi félelemben és korlátok között éljünk. A válasz csakis ez lehet: Mi nem félünk, Magyarország nem fél.

Szabó László András
Kriminológus hallgató ELTE-ÁJK
Biztonsági szakember
facebook csoport: facebook.com/groups/maganbiztonsag