Kezdőlap
A beépített tűzjelző berendezések karbantartásáról…
Az informatika fejlődése új eszközöket biztosít a beépített tűzjelző berendezések karbantartásához. Lehetőség nyílik mobil telefonnal, vagy tablettel a kézben az érzékelőket tesztelve egyedül végigjárni például egy irodaházat anélkül, hogy szükség lenne rádió adó-vevő készülékre, és további kollégák segítségére.
A karbantartó telefonján ellenőrizni tudja a központra beérkező jelzések helyességét, a megjelenő szöveg pontosságát, mindehhez csupán internetkapcsolat szükséges a mobil eszköz és a tűzjelző központ között.
Ezt a módszert Ausztriában és Németországban már alkalmazzák, sőt, már kezdeti szabályozásokban a használat korlátait is felállították, mert az élet azért nem annyira egyszerű, mint ahogy azt a fenti sorokból esetleg látni vélnénk. A felhasználhatóságnak fizikai korlátai is vannak, így adott esetben a térerő hiánya, a hálózat terheltsége, stb. Ésszerű meggondolások is határt szabnak a fantáziának: nagy belmagasság esetén annyi féle eszközt kell a karbantartónak magával hurcolnia (létra, tervek, tesztrúd), amit egymaga képtelen lenne megtenni, nem is beszélve a magasban történő munkavégzésről szóló munkavédelmi előírások betartásáról. Így tehát a karbantartó cégek egyelőre csak álmodhatnak az „egyszemélyes” karbantartásról, ami költségeiket csökkenteni tudná.
A másik nagy kihívást a karbantartó cégeknek a hatályos OTSZ betartása okozhatja. A jogszabály előírja, hogy a karbantartás alatt vezérléspróbát kell tartani, mely során ellenőrizni kell a tűz esetén aktiválni kívánt berendezések helyes működését. Ez bizonyos helyszíneken kiváló helyismeretet és nagy karbantartói létszámot követelhet meg, amennyiben az üzemeltető magára hagyja a karbantartót, és nem segít feladatának elvégzésében. Vannak olyan létesítmények – nem is kevés –, ahol az ilyen feladat önerőből megoldhatatlan egyrészt a vezérelt berendezések nagy száma okán, másrészt, mert esetenként a karbantartó számára nem is ismert valamennyi ilyen berendezés, mivel a tűzjelző központ csak egy, vagy néhány kontaktust ad át például a légtechnikai vezérlőszekrénynek és az intézi a maga dolgát saját programja szerint. Ilyen esetekben tehát egyéb szakcégek összehangolt közreműködésére van szükség, amelynek megszervezését néhány üzemeltető nem képes, vagy hajlandó vállalni. Szerencsére a jogalkotó valószínűleg számolt ezzel a tényezővel, mivel az OTSZ-ből egyértelműen kiderül, hogy az üzemeltető feladata és kötelessége a karbantartás elvégeztetése és ehhez a feltételek biztosítása. Örvendetes ez a felelősség tisztázása szempontjából is, ugyanakkor tapasztalataink szerint számos üzemeltetőnek fog újdonságot és nehézséget jelenteni, noha ez nem is olyan új keletű elvárás.
Mint bizonyára ismeretes, jelenleg is folyik a tűzjelző berendezések karbantartásáról szóló TvMI kidolgozása. A munka során nagyon sok érdekes kérdés merült fel, talán állíthatom, hogy a közreműködő feleknek időnként sikerült kölcsönösen meglepniük egymást új és újabb nézőpontok felvetésével. Az egyik ilyen vitapont a javítások kérdése volt, azaz hogy a javítások részét képezik-e a karbantartási tevékenységnek, vagy sem. Mint kiderült, ez ügyben eltérő gyakorlatok léteznek: vannak cégek, melyek a javítást, rendelkezésre állást a karbantartással együtt, vagy annak kiegészítéseként kínálják, míg akadnak olyanok is, akik egyáltalán nem vállalnak eseti hibaelhárítást. Ehhez rögtön kapcsolódik az a dilemma, hogy mi történik akkor, ha valaki a karbantartás során felfedezett, vagy az üzemeltető által bejelentett hibát nem javítja meg, mivel ezt a szerződése nem tartalmazza, vagy mert nem képes elhárítani eszközök, tudás, vagy más egyéb hiánya okán? Ez létező gyakorlat, ilyenkor az üzemeltető a gyártó, vagy képviselője szervizét kénytelen igénybe venni. Különösen sajoghat a pénztárcája, ha ilyet csak külföldön talál.
Igen ám, de mi van akkor, ha valamilyen okból nem tudnak egymással megegyezni? A gyártót, vagy képviselőjét nem kötik a karbantartási szerződésben vállalt kötelezettségek, hiszen nem ő a szerződött fél, így megegyezés hiányában sokáig állhat üzemképtelenül, vagy hibásan egy berendezés. Felmerülhet, hogy esetleg a karbantartási szerződés mellé kössön az üzemeltető a gyártó képviselőjével is egy szervizszerződést. Lássuk be, hogy ez nem lenne életszerű, hiszen így vitássá válhat a karbantartói felelősség kérdése, ráadásul mint említettem, az OTSZ szerint az üzemeltető felelős a karbantartás elvégeztetéséért, és ennek célja pedig a berendezés hibamentes üzemben tartása. A jogszabály szellemét tekintve mindenképpen az lenne célravezető, ha az üzemeltető meg tudna győződni arról, hogy az általa kiválasztott karbantartó maradéktalanul meg tud felelni a vállalt kötelezettségeknek, vagy legalább folyamatos támogatási szerződésben áll a gyártó képviselőjével, aki szükség esetén kisegíti. Ehhez szolgálna segítségül a gyártók, vagy képviselőik által támogatási, vagy viszonteladói szerződéssel rendelkező partnereik számára kiadott tanúsítvány. Olyan berendezések esetében, melyek gyártója már nem létezik, ez a segítség értelemszerűen nem állhat rendelkezésre.
A TvMI célja elsősorban az, hogy mint elnevezése is mutatja, irányadó legyen a karbantartóknak munkavégzésük során, ezért igyekeztünk használható javaslatokat kidolgozni, melyek egyszerűsítik és főleg egyértelműsítik a teendőket. Egyúttal javaslatokat tettünk az egyes eszközök és a komplett berendezés tesztelésének eljárásaira. Nyilván ezek csak általános érvényű tanácsok lehetnek, de az mindenképpen elérendő cél kell legyen, hogy a karbantartó rendelkezzék az adott berendezéshez szükséges általános és speciális tesztkészülékekkel, eszközökkel, ismerje a gyártó a karbantartási és tesztelési eljárásokra vonatkozó utasításait, és tartsa is be ezeket. Sok rendszer esetében akár több gyártó karbantartási utasításának is birtokában kell lenni, hiszen nemcsak a tűzjelző központhoz tartozó gyártmánysorozat elemei kapcsolódhatnak rendszerbe, hanem más gyártók speciális érzékelői is illesztve lehetnek. Ilyen esetekben a karbantartás teljeskörűségének teljesülnie kell, nem lenne célravezető annak feldarabolása, bár az életben ilyen példa is akad.
Az üzemeltető fontos kötelezettsége, melyet az OTSZ előír számára a dokumentáció megőrzése, naprakészen tartatása, és az üzemeltetési napló vezetése. Ez nem puszta formalitás, új karbantartó ezek hiányában nehezen tudná megkezdeni is a munkát, hiszen alapvető információk hiányoznának hozzá. A karbantartó elemi érdeke szerződéskötéskor szintén az, hogy tájékozódjék, a dokumentációt átnézze, és a szükséges észrevételeit megtegye. Ahogy öreg kollégám mondta egykor: „terv hiányában a selejt is meglepő eredmény”. Folyamatos karbantartás mellett is történnek változások az objektumban: új részek épülnek, helyiségeket alakítanak át, funkcióváltás történik, stb. Ezeket a dokumentációval követni kell. Az új karbantartó akkor indul jó helyzetből, ha – a fent említett ismereteken és eszközökön kívül – az akkor aktuális dokumentáció is rendelkezésére áll.
Tanusítványminta
Összegzésül rendkívül egyszerű tanulság vonható le: a karbantartás akkor végezhető el megfelelően, ha az üzemeltető és a karbantartó valódi partnerekként tekintenek egymásra, és mindketten felismerik érdekeik azonosságát.
P. R.