BIZTONSÁG–RENDÉSZET–KRIMINOLÓGIA

Tudatos biztonság, biztonságtudat. A magánbiztonság potenciálja

Bármit is tesz az ember az vagy cselekvés vagy érzékelés szintjén megjelenik és láthatóvá válik a külvilág felé. A magánbiztonság tevékenységére és a biztonságra mint társadalmi produktumra ez fokozottan igaz. Hiszen valaminek az észrevétlensége is az érzékelés része, vagyis ha a társadalom csakúgy, mint az egyén és a közösségek szintjén olyan életformát folytathat, amilyet akar, megengedhet magának olyan keretek között, amit korlátozásként nem él meg, akkor a biztonság mint össztársadalmi termék és a magánbiztonság mint ennek a terméknek egyik résztvevője alkotója hasznosan és eredményesen működik. Ebben az állapotban a partnerség az együttműködés az állam a magánbiztonság és a társadalom között folyamatos. A magánbiztonság paradigmaváltásban van, ami ezt a típusú szolgáltatói jelleget erősíti.

Tudatos biztonság

Mint azt már kifejtettem egy korábbi írásomban és továbbra is fenntartom, a biztonságot ugyan­úgy tervezni kell mint minden egyéb gazdasági tevékenységet. Vállalkozóként az életem két fontos tevékenységre koncentrálódik, úgymint a jövőbeni folyamatok tervezése és a napi problémák kezelése. Ez bármilyen tevékenységre igaz. A különbség, hogy míg a legtöbb termék, szolgáltatás ha hibás akkor vele szemben egy­sze­rűen csak érvényesítésre kerülnek a Polgári törvénykönyvben nevesített jogok, vagyis a felelős­ség, felróhatóság és az anyagi kár. De ez a magánbiztonságban nem teljesen így működik. A jogérvényesítés lehetősége természetesen megvan, de a hibák megítélése egészen más. Ért­hető hiszen emberekkel dolgozunk emberi életekkel és vagyonokkal tartozunk elszámolással. A hibázás megengedhetetlen de egyben elkerülhetetlen is. A cégem több millió plombát, egyszer használatos zárat gyártott és értékesített. Mégis a vevők, a piac sohasem a sikereket jelzik vissza, hanem a problémát. Sajnos ez általában pont a nem megfelelő kezelés, tárolás és felhasználás miatt van. A gondolat lényege a be­vezetőben írt észrevétlenség. A tudatos biztonság egy cselekvésekből, folyamatokból és sok résztvevőből álló komplex rendszer. Klasszi­kusan a vagyonvédelem komplex rendszere az élőerős őrzés a mechanikus és elektronikus védelem, a rezsimintézkedések és a kötelező biztosítás. Egy vállalkozásnak vagyis „egy szereplőnek” csak a saját megbízóinak érdekében kell eljárnia. De a bűnözés a jogsértő magatartás nem áll meg a vállalkozások küszöbénél. Fon­tos a rendkívüli események kezelésénél ezt is figyelembe venni, az átfedéseket a köz- és magánterületek között az eljáró hatóságok, társadalmi szervezetek és magáncégek milyen szinten működjenek együtt. Az elszámolás kétirányú, megfelelni a jogszabályoknak és hatékonyan működve érvényesíteni a megbízó érdekeit. A biztonság nem állandó, mindennap változik. Ebben benne vannak a külső körülmények, mint a veszélyhelyzetek és kockázatok és a belső körülmények, mint a kollegák aktuális pszichikai, fizikai állapota és szakmai felkészültsége. A megbízót mint hibaforrást sajnos mind­annyian ismerjük. A spórolás, az előírt tervek be nem gya­korlása, az információáramlás hiánya  és még sorolhatnám. Tudományosan mondva a tudatos biztonság objektív és egy konstrukció, de folyamatosan az aktuális helyzethez kell alakítani. A külső körülményeket kockázatelemzéssel, a belső körülményeket a munkavállalók kiválasztásával és képzésével.

Biztonságtudat

A biztonságtudat az egy állapot. Vagyis az az érzékelés, percepció ahogy a társadalom és az emberek általában a környezetüket látják, hogyan érzik benne magukat. Teljes mértékben szub­jektív az egyén tudatában megjelenő kép és az általa kiváltott érzés. Miért beszélek érzésről? Mert, mint a legtöbb dologhoz az életben ehhez is úgy viszonyulunk ahogy érzünk iránta. A bűnözéstől való félelem is szubjektív így szerintem a biztonságtudat is ennek a szubjektív érzésnek ugyanazon megjelenése. Nem az a fontos, hogy valójában mi történik hanem az amit ez válaszként generál az emberekben. Kom­munikációval remekül lehet a társadalmat nyugtatni de ijesztgetni is. Az ember nem racionális bármit is mondjanak. Hiába a hűvös logika a számok játéka, a csodálatos technika, a végén csak érzelmi alapon döntünk. Hiszen minden csak a döntést segítheti, megalapozhatja. Ismétlem a tények csapdája a túl sok információ végén ismét az érzelem dominál. A kriminológia régóta kutatja ezt. Akár a bűnöző dönté­sében racionális döntéselmélet, de az igazságszolgáltatás működésének elemzésénél, törvények értelmezésében és tényállás megállapításában is jelen van az emóció. Végső soron mint­egy megcímkézzük a világot. A biztonságtudat statikus, nehezen kimozdítható, érzelmileg motivált.

Ellentét, vagy egyensúly

Látva a két oldalt, véleményem szerint nincs ellentét köztük, egyszerűen a kettőség világunkat áthatja, az ellentétpárok egymásnélkülisége nél­kül már nem tudunk értelmezni történéseket. Ez mit is jelent? Ha egy skálának vesszük a biztonságot melynek egyik végén ott van fikcióként az abszolút biztonság, pont a másikon a zéró vagy nem létező biztonság, „biztonsághiány”, pont ak­kor a mutató valahol a medián között de inkább egy központi tartományban billeg egyfolytában. Tulajdonképpen ezzel együtt mozog az előző tudatos biztonság konstruált cselekvő és a biztonságtudat percepciós érzékelt statikus skála mutatója. Az, hogy egy társadalom minden tagja egyformán érzékelje a biztonságot és cselekvésével ugyanúgy erre vagy arra befolyásolja nem lehetséges. Ellentétes erők szándékok és fo­lyamatok hatnak hol kioltva, hol legyőzve egymást. Émile Dürkheim szociológus 1897-es Az Öngyilkosságról írt szociológiai tanulmányában ezt a mérőmutatót az anómiával–normanélküliséggel határozta meg, melynek társadalmi jellemzői a deviancia, a kollektív tudat, a társadalmi értékrendszer és a konszenzus. A skála egyik végén a devianca a másik végén az innováció található.

A magánbiztonság potenciálja

Először hadd definiáljam a potenciált. Nálam ez a magánbiztonság terhelhetősége, teherbíró képessége és befolyása. Befolyása az életünkre. Ezt járom körbe persze csak röviden a jellegzetes és meghatározó jelenségek szintjén. Jogi, pénzügyi, emberi, munkaadói, biztonsági, megbízhatósági és befolyás, mint hatás az emberek életére oldaláról.

Jogi oldalról milyen szintű hatáskörök kerülnek kiszervezésre az állam részéről és ezekhez milyen jogosultságok kerülnek hozzárendelésre.Ilyen lehet, hogy a biztonsági őrök egyes tevékenységeikben közfeladatot ellátó személyeknek minősüljenek pl. pénzszállítás, reptéri beléptetés. De a jogosultságokhoz a magánnyomozói tevékenység átalakítása is hozzátartozhat mint egy speciális területe a magánbiztonságnak. Adatok­hoz való hozzáférés és kezelés, tárolás. Nem lehet elmenni a jogosultságok mellett anélkül, hogy a képzés ne kerülne szóba. Nem elég az adott képzéshez rendelt tudást megszerezni, folyamatos tanulás és fejlődés, a képességek nap­ra készen tartása elengedhetetlen a szakma magas szintű végzéséhez.

Pénzügyi eszközök, mint írtam, ha egy tevékeny­ség kiszervezésre kerül és elérhetővé válik, akkor a piac fizetőképes tagjai élni is fognak vele. Tehát az államnak az elérhetőséget kell biztosítani. Emberi, vagyis létszám: kb. százezren dolgoznak a magánbiztonságban ha a tevékenységen mint rendészetet, biztonságtechnikát, értjük és a bújtatott munkát mint kertész, portás és rendész is idevesszük. Nevén kell nevezni, mivel, ami rendészet vagy biztonságtechnika azt a szakma szabályai és a jogszabályok alapján kell a tevékenység végzőjének végrehajtani, betartva a szakmai etikát. Ez a megrendelőnek is érdeke.

Emberi oldal a megbízókkal, az ügyfelekkel és általában a társadalommal, úgymint egyén és közösséggel való bánásmód – a humánum és a megfelelő kommunikáció. Nem szeretem mikor titkolózva nagyon körülményesen és a fontosság szintjéhez képest túlzóan történik egy-egy biztonsági eljárás. Egy jó példa, a fogorvosnál is szeretjük, ha elmondja mit tesz és miért. Nem örülünk neki de eltűrjük. Mennyivel jobb egy kedves empatikus fogtömés mint egy durva. A végén így is úgy is fizetünk. A humánum és a másik tisztelete nélkül nem várhatunk el tiszteletet. Ez adja a magánbiztonság szolgáltatói jellegét. Együttműködés a környezettel. Kriminoló­gusként számomra kiemelt jelentőséggel bír az áldozatokkal való bánásmód. Legtöbbször először a helyszínen lévő biztonsági őr, vagyonőr, rendész, akihez az áldozat fordulhat. Nem mind­egy, hogy milyen hangnemmel kezeljük, hogy történik a továbbadása a rendőrség felé. Biztos, hogy tanácsot is a biztonsági őrtől fog kérni. Érdemes-e feljelentést tenni? Megtérül-e a kár? A jogban járatos biztonsági őr ilyenkor felvilágosítást tud adni. Az erőszakos és a vagyon elleni erőszakos bűn­cselekmények áldozatai, sőt a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncse­lekmé­nyeket elszenvedett személyek külön kezelést igényelnek, a pszichológia és az empátia eszközeivel, nem okozva még több kárt. A nőkről, gyermekekről és fiatalkorúakról, mint különösen védett csoportokról nem is beszélve. Az ő helyzetük még nagyobb odafigyelést igényel. Elke­rülve az esetleges másodlagos viktimízácíó által okozott sérelmeket.

Munkaadói oldalról úgy látom a biztonsági vagyonvédelmi iparág lassan átveszi – az építkezések visszaesése miatt – az építőipar szerepét, ami a feketemunkát illeti. A munkaerő-kölcsönzés elszaporodása természetesen a cégek és vállalkozások számára, mint adminisztrációs munka költségcsökkentő, de a munkavállaló számára elveszett befizetés. Ez a vállalkozások felé történő munkavállalói bizalmat rombolja. Igen kiszolgáltatottak a munkavállalók, vagy be­le­megy és megél, vagy nem vállalja és nem tudja eltartani a családját. De így, annyi a nyugdíjnak, a betegbiztosításnak. Igen, perelhet, de lássuk be futhat a pénze után. Cégvezetőként valahol meg tudom érteni a vállalkozások vezetőit miért teszik ezt. De nem értek egyet velük! Az egyik elkezdi, ezzel piaci előnyre tesz szert, a többi meg vagy követi vagy drágábban vállalva nem jut munkához. Csak állami elle­nőr­zéssel lehet ezen változtatni, a piac önmagától mindig a neki kedvezőbb, az államnak és a munkavállalóknak hátrányosabb irányba fog elmozdulni. Önszabályozás csakis a rosszabb felé hajtja a vállalkozásokat. Az egy külön elemzést megérdemel, hogy a vállalási óradíjöszszeg és a biztonsági őrnek kifizetett óradíj között nagy különbség van. Az állami vállalásnál már van minimál garantált rezsióradíj.
Biztonsági oldalról csak annyit, mivel ezt már előző írásaimban kifejtettem, hogy ha nyugalom és béke, rend van, akkor észre sem veszik a magánbiztonságot, azonban ha történik valami, akkor az elvárás ugyanaz, mint az állami szervezetek felé. Gyorsan szakszerűen intézkedni. Vagyis egy lebecsült szakma, lebecsült tagja rossz fizetéssel, az állami eszközök és jogi védelem hiányában – nem több egy átlag polgárnál – vállaljon kockázatot és oldja meg a helyzetet. Ha sikerül akkor nem köszönik meg, mert természetes, ha nem, akkor jön a csak egy biztonsági őr kezdetű mondat. A biztonságtechnikát is emberek működtetik, vagyis nem lehet fon­tosabb egyik a másiknál. Mint kriminológus, az embert teszem értekezéseim elemzéseim központjába. A miért érdekel! Vállalkozóként azt tapasztaltam a megbízó, a felhasználó okozza a legtöbb hibát. Egészen, addig míg rá nem jön, hogy érte és nem ellene vagyunk, csakúgy mint a rezsimintézkedések.

Megbízhatósági oldal: ez nekem a terhelhetőség, vagyis a sokoldalú elvárás, ami az állam, a társadalom, a megbízók, az ebben az iparágban dol­gozók, az ezt a szakmát tanulók irányából érkezik a magánbiztonság felé. Meg lehet felelni? Meg kell felelni? A szakmai szervezetek szintén ezt a szegmentált elvárásrendszert próbálják egymás felé közelíteni. Mennyi munkavállalót ké­pes elbírni az iparág, hány vállalkozás tud megélni belőle, milyen típusú feladatok ellátására van szükség és egyáltalán mekkora az a piac összegszerűen, ami eltartja ezt a sok munkavállalót és vállalkozást… Kérdés kérdés hátán. A legfontosabb vállalkozói szemmel a megrendelők felől, hogy valójában milyen szolgáltatást várnak és erre mennyit akarnak, tudnak rászánni. Azt hiszem Kriminológusként és kutatóként van mire választ keresni.

A magánbiztonság potenciálja vagyis terhelhetősége, befolyása, mint minden egyéb szervezetrendszeré véges. De a magyarországi még nem érte el teljesítménye csúcsát. Ezen egyrészt a hatásosságot értem vagyis, annak segít, akinek és ahol ezen szolgáltatásra szüksége van. Másrészt a hatékonyság oldaláról, mint azt már írtam nagy a látencia, az elmaradt meg nem valósult törvénysértéseket nehéz mérni. Ide az írásom elején már kifejtett biztonságtudatot, mint állapotot lehet és kell mérőeszközként felhozni. Hiszen egy társadalom, egy közösség biztonságtudata, az erre a célra igénybevett eszközök és szolgáltatások pénzben mért öszszegének nagyságán mérhető, egészen addig, amíg már a bűnözéstől való félelem bevételi spirálba hajtja be a magánbiztonsági iparágat. A magánbiztonság viszont szerintem a társadalmi felelősség miatt fontos, hogy valamilyen módon az ügyfélkörből kiesőknek is segítsen, tanácsadás­sal, alacsony küszöbű szolgáltatásokkal. A magánbiztonság potenciálja, befolyása, így a társadalom minden tagja számára és minden területén megjelenhet.

Még egy gondolat a terrorizmus kapcsán

Mostanában a médiát és a közvéleményt a menedékkérők Európai Uniós tagállamok közötti át­he­lyezéséről, a kötelező kvótarendszerről szóló európai tanácsi határozat foglalkoztatja, melyet Magyarország meg is támadott az Európai Bí­ró­ságon. Meglátásom szerint Magyar­ország és a hatóságok meg tudják oldani ezen személyek leellenőrzését, a befogadást és a letelepítést. Biztonsági szempontból az átvilágítás és a figyelemmel kisérés is megoldható, a TEK és a helyi szervezetek által. Az, hogy ezzel egyetértünk, vagy ellenezzük, politikai, nem pedig szakmai döntés, ugyanúgy az EU mint Magyar­ország részéről, így nem is szeretnék ezzel a témával hosszasabban foglalkozni. Biztos vagyok benne, hogy egy számunkra megfelelő dön­tés fog születni. Viszont az előző írásom óta felmerült bennem két fontos gondolat. Az egyik az asszimiláció kontra integráció. Mit vár Európa a migránsoktól? Képzett munkaerőt vagy munkáskezet? Népességet az elöregedő társadalmak számára? Vagy egy modernkori szolgaságot, azon munkák elvégzésére, amelyet a fejlett államok lakói alantasnak tartanak? A nyugati társadalmak hagyományosan az asszimilációt várják el a bevándorlóktól. A mi társadalmunk is bizonyos szempontból ilyen beállítottságú. Ennek alapvetően a bevándorlók és főként az első generációs bevándorlók eleget szoktak tenni. Ez a nyelv, az identitás, kultúra, szokások teljes feladását és a befogadó ország értékeinek teljes átvételét jelenti. Manapság az elmúlt harminc évben ellenben az integráció jellemzi a bevándorlókat, vagyis csak annyit adnak fel identitásukból, kultúrájukból, amennyit a befogadó országban való sikeresség minimálisan megkövetel, illetve a befogadó országnak hasznos. Eddig ez mindkét fél részéről elfogadott volt. Elvárásnak kell tekinteni az asszimilációt vagy kompromisszumnak az integrációt? Nem tiszta és nem világos. Az asszimiláció gon­dolata megbukott, csak feszültséget hozott. Az integrációt újra kell definiálni, mint azt már előző írásomban is jeleztem. Vajon feszültségek mindig lesznek? Most a hívó szó után, hogyan tovább? A másik oldalról borzalmas, ha egy embert és családját elkergetik otthonából, vagy elmenekülni kényszerül. Hallottam és a nyugati sajtó folyton hozta, hogy milyen borzalmak érik ezen személyeket útjuk során. Megverik, kirabol­ják, megerőszakolják és minden egyéb megaláz­tatásnak vannak kitéve, védelem és jogok nélkül. Ôk mit várnak? Csodát, azonnali segélyt, munkát vagy alanyi jogon járó juttatásokat? Mi lesz ha rájönnek – mint erre már vannak példák – hogy nem úgy van minden, ahogy hitték? Ki ellen fordulnak csalódottságukban… Ha megoldódik a helyzet a származási országukban Szíriában, Irakba, Afganisztánban akkor vissza­mennek vagy maradnak? Én nem a terrorizmusban látom a migráció veszélyét, hanem az elkeseredésben és kilátástalanságban. A migráció okozta bűncselek­mé­nyek, csakúgy mint a befogadó ország lakosai és mint a bevándorlók részéről, nem terrorizmus csak bűnelkövetés. Ilyen az ember. A befogadó országok lakosságának megosztottsága a bevándorlókkal szemben egyre radikálisabb irányt vesz. Remélem a nyugati politikusoknak van megoldási terve. Ebben a helyzetben a hivatalos szervezetekre, betelepítés ide vagy oda, nagyon nagy felelősség hárul. Az országvédelem rendszerébe még nagyobb szükség van a rendészeti szervezetek együttműködésére, így a magánbiztonságra is. Az első vonalban vagyunk.

Összegzés

Mint láttuk a biztonságnak több oldala van, én ebből azt a két oldalt emeltem ki, amelyik általában szem előtt van. Nem lehet kijelenteni, hogy mindegyikünk csak alakítja a biztonságot és érzékeli azt. Ez egyszerre történik folyamatosan és pillanatról-pillanatra. Nem vagyok a manapság divatos rendpárti felfogás híve. Ez azt feltételezi, hogy mindannyian normasértők, lehetséges bűnözők deviánsok – büntetőjogi normához kapcsoltan – és antiszociálisak vagyunk. Hiszek az emberben, a belső kontrollban és a saját erkölcsi értékeiben. Igen, hajlamosak vagyunk a rossz döntésekre. De a normakövetést nem a külső büntetéstől való félelemnek kell kierőszakolni, hanem a belső normáknak és a józan érdeknek.

A magánbiztonság potenciálja, vagyis befolyása, egyenlő a partnerséggel, az állammal és a társadalommal, a közösség és egyén szintjén.

Szabó László András
Kriminológus hallgató ELTE-ÁJK
Biztonsági szakember

facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/maganbiztonsag/