Biztonság–Rendészet–Kriminológia

Szemben a terrorizmussal, célpontban a magánbiztonság

Aktuális cikkem témája a lehetséges fizikai és személy elleni támadások első védvonala a magánbiztonság. A terrorizmus hatása és a magánbiztonság válasza és feladata.

Terrorizmus kontra magánbiztonság

Látható, hogy a terroristák elsőrendű célpontjai azon polgári, a kapitalista jóléti államot szim­bolizáló létesítmények, melyek általános vé­del­mét a magánbiztonság látja el. A kiemelt fokozottan védett objektumok, személyek és rendez­vények állami rendészeti biztosítása olyan szinten köti le a hivatásos állományt, hogy az egyéb polgári nagy látogatottságú objektumok védelmét nem képesek biztosítani. Ez ma a mig­ráció okozta többletfeladatok végzése során fokozottan igaz. Ez a legfontosabb ok, amiért a ma­gánbiztonságra többletfeladat és plusz elvárások nehezednek. Mint azt már írtam a magán­biztonság paradigmaváltáson megy keresztül. Ezt a párizsi események, az orosz repülőgép fel­robbantása még inkább felgyorsítja. Jelenleg meg­jósolhatatlan milyen rendkívüli események­kel, terrortámadá­sokkal kell szembenézni. Újra kell definiálni az állam és magánbiztonság part­nerségét az országvédelem és a rendkívüli ese­mények kezelését, továbbá a biztonsági őrök jo­gi helyzetét, szakmai elvárásrendszerét. Az állampolgárok szubjektív biztonságérzetét az elmúlt időszak eseményeinek a tükrében minden­képpen növelni kell. A megelőzést célzó eljárások és intézkedések szintje megfelelő legyen, az eljárás módja humánus és jogszerű. A partnerség, az összefogás az egyetlen megoldás.

Terrorizmus, minek nevezzelek?

„Az egyik embernek terrorista a másiknak szabadságharcos” halljuk sokszor. NEM IGAZ! Aki félelmet keltő módon, nagy tömegen, lehetőleg polgárokon, civileken, ártatlan áldozatokon erő­szakos tettet hajt végre, amely a nyilvánosság előtt zajlik nem katona, nem hős, amit tesz az a terrorizmus. Nemzetközi jogi értelmezésbe nem megyek bele. A biztonságpolitika az én értelmezésemben abszolút regionális és a magánbiztonsághoz kötődik. A tüneteket kezeljük. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő szerint va­lójában nem egy nagy szervezettel állunk szem­ben, hanem egy ideológiával. Ahogy emlegeti ez a Mc Al-kaida, vagyis franchise rendszerben működik a terrorszervezet. Ez az ISIS-re is részben igaz. Ennek a vallási ide­ológiának a nevében, vagy amihez csatlakozva bárki – jel­zem bárki – bármilyen tettet elkövet, az már az adott szervezethez lesz köthető, és ha sikeres, akkor vállalni is fogja. Sze­retném itt leszögezni az Iszlám Államnak semmi köze az iszlám tanításaihoz. Hatalomvágyó emberek kihasználva egy rossz helyzetet, sok pénzből zsoldosokat fogadva, erőszakosan térítve és toborozva kikiáltottak egy államot. Az elmúlt napok katonai vereségei jól mutatják, hogy ezek nem katonák, nem kiképzett hadsereg. Nézzük ezt a bármilyen tettet. Klasszikus büntetőjogi elhatárolás a bűncselekményekhez képest eltérő motiváció. Vagyis nem nyereségvágyból, aljas indokból stb. történik az elkövetés, hanem a félelemkeltés és a pusztítás az ok.

Továbbá a klasszikus bűnözőnek van menekülési terve, hiszen azért követi el a bűncse­lekményt, mert bízik benne, hogy megússza. A terroristának nincs menekülési terve, nem fél a lebukástól, sőt a bűncselek­ményének ő is áldozata lesz. A nemzetállamok büntetőjogilag így határolják el és értelmezik a terrorista cselekményeket a bűncselekményektől, a büntethetőség, az állami büntetőjogi igény érvényesülése érdekében, vagyis a terrorista is bű­nöző csak eltérőek a motivációi. A Magyar jogalkotásban ez a szándék megjelenik a Büntető Tör­vény­könyvről szóló 2012. évi C. törvény XXX. A Közbiztonság elleni bűncselekmények Fe­je­ze­tében találhatók a Terrorizmussal kapcso­latos bűncselekmények. Két kérdés merül fel a szakmai szempontok alapján. Hogyan lehet meg­akadályozni egy terrorista támadást? Meg­akadályozni a Nemzet­biztonsági vagy hírszerző szervezetek tudják. A biztonsági szolgálat csak reagálni tud. Mint azt látjuk a kisebb ellenállás felé haladva követik el a terrorcselekményeket, vagyis a civil biztonság lesz az első vonal, amellyel szemben találják magukat és melynek szakmai kompetenciája megfelelő a támadás valós idejű elhárítására, a kár enyhítésére, a reagálásra és az élet védelmére. A helyszín biztosítása, amíg a hivatalos szervek kiérkeznek. Tehát a ránk bízott polgárok életének védelme. Honnan lehet felismerni a terroristát? Nem tudom. Senki sem tudja. Hiszen – mint írtam – egy ideológia, egy eszme nevében cselekszik – bárki lehet. Ránézésre lehet ilyeneket mondani, hogy a viselkedése ha ideges, izzad, nyugtalan. Megjelenése, öltözködé­se alkalmas fegyver, robbanóanyag elrejtésére. Hirtelen viselkedésváltozás, a feltűnés keresése is egy ilyen jel lehet. Külön kérdés az elhagyott, otthagyott cso­magok, dobozok, vagy oda nem illő tárgyak ke­zelése. Jelezzük a hiva­talos szervezetek felé, pá­nikmentesen valami más indokkal távolítsuk el az embereket a közelből. Még véletlenül se han­gozzék el a bomba, robbanás, vagy terroristagyanús csomag kifejezés. Egy új típusú terrorista jelent meg ez pedig a „sufniterrorista”. Aki kevés pénzből, házilagosan összetákolt bombát, robbanószer­kezetet épít. Egy­szerű fegyvereket vesz. Egy mos­tanában jellemzően elszaporodó késes tá­madás is alkalmas a terrorista célokra. Csak jó sok legyen belőle. Még egy új típu­sú terrorista a „turista terrorista”. Az ötlet Alfred Hitch­cock rendezőtől ered, az Idegen a vonaton cí­mű film alapján. Két ember megegyezik, hogy a másiknak problémás személyt megölik, így egyik sem kerül gyanúba. Ez a terroristáknál: a belgák Francia­országban a fran­ci­ák Belgi­um­ban követnek el terrorcselekményt. Mivel az adott ország titkosszolgálata csak a saját országában, a terroristának és veszélyesnek vélt személyeket figyeli meg. Nincs informá­ció­áram­lás a titkosszolgálatok között. Ennek változnia kell.

A Terrorizmus kriminológiai szemmel

A kriminológiai bűncselekménytípusok egyike a terrorizmus. De a kriminológia túlnyújtózkodik a büntetőjogon és az ezzel kapcsolatos bű­nözést vizsgálja. Többször lehetett hallani, hogy nem a migráció okozza a terrorizmust, ez­zel egyetértek. Hanem a második, de inkább har­madik, negyedik generációs bevándorlók kö­zül kerülnek ki az elkövetők. Mit is jelent ez? A kriminológia a szociológiai kutatásokból sokat merített. Bár tárgya a bűnelkövetés és a bűnözés és ebből a szempontból értelmezi a szociológiai eredményeket. A XIX. sz. végi XX. sz. eleji évek nagy amerikai bevándorlási hulláma komoly konfliktusokat okozott. Ezen konf­liktusok elemzésére jött létre – amit ma Chicagói iskolának ne­vezünk – az interakcionista kriminológia és a hu­mánökológia, ami a társas személyes és csoportok közötti kapcsolatot elemezve az egyén szociális és fizikai környezete. A bevándorlók hoztak magukkal egy kultúrát, szokásokat és egy saját nyelvet. Amire szüksége volt akkor az amerikai gazdaságnak az a munkáskéz. Az első generációs bevándorlók a nyelvet nem bírva, vagy csak annyit, hogy az adott kétkezi munkát elvégezzék egy jobb élet reményében, a gyermekeik jövőjéért dolgozva és szenvedve küszködtek két kultúra határán. A cél az asszimiláció volt. Jel­lemzően nagyon alacsony bérért. Felbom­lottak az otthoni kiskö­zösségi, falusi, rokoni kapcsolatok. Ezt Zna­niecki 1918-ban megjelent könyve, A lengyel pa­raszt Európában és Ame­rikában dolgozza fel. A hatásmechanizmus ma is ugyan­az. Ezek a bevándorlók csak az olcsóbb lakásokat tudták bérbe venni. Ezzel beszorultak egy földrajzilag és fizikailag behatárolt területre. Meg kell említeni egy nagyon fontos elméletet, a Clifford Shaw és Henry Mckay által megalkotott Társadalmi dezorganizációt. Vagyis a társadalmi „rendetlenség”, „rendezetlenség” elméletét. A családi kapcsolatokat és a dezintegrációt helyezi a központba. Mely egy ma „gettónak” mon­dott terület és az ott lakók jellemzésére szolgál. Nincs közösség, senkit nem ér­dekel a másik, magas a bűnözés és a devianci­ák megjelenése is jellemző. Mai szemmel ez a brüsszeli Mo­leen­beek negyed, amely a szeg­re­gációt megtestesíti. Innen származik a párizsi merényleteket elkövető terroristák egy része. Európa, de a világ bármely részén a földrajzilag behatárolt terü­letre beszorított nagy számú eltérő kultúrával rendelkező „közösség” ki­termeli magából a deviáns személyeket, a bű­nözőket, manapság meg a terroristákat. Ehhez még hozzájárul a többségi társadalom diszkriminációja és az ott élők kirekesztettsége. Ezért nem szabad az egész közösséget okolni. Hogy alakul ki egy ilyen terület? Ellen­tétben a Chicagói iskola Park és Burgess által statisztikailag kutatott zónaelmélettel, ma két irá­nya van a szegregált terület létrejöttének. Az egyik az olcsó telkek, házak, és a beván­dor­lók állami szinten történő szisztematikus ide­telepítése. A másik, a betelepülőktől való félelem miatt a lakosok elköltözése. Így kialakul egy külsőnek homogén, de belülről nagyon is változatos eltérő földrajzi területről érkező szokásokkal rendelkező bevándorlók lakta városrész. A mul­tikulturális társadalom gondolata sajnos meg­bukott. A párhuzamos kultúrák és az integráció újradefiniálása most az elsőrendű feladat a társadalomtudomány számára. A második ge­ne­ráció már beszélte a nyelvet, próbált asszimilálódni. A tanulásban látta a jövőt. Átvette a befogadó ország szokásait, életmódját és értékrendszerét. Elköltözött, arról a területről, aho­vá még szülei bevándoroltak. Ez a generáció a sikertörténet a bevándorlásban. Majd jött a harmadik, aki mint minden fiatal lázadt a szü­lői tekintély, a szokásrend ellen. Ez a harmadik, negyedik generáció saját vélt vagy valós si­ker­te­len­ségére az okokat a befogadó társadalom értékrendjében találta meg. Az állami hatalmi intézményrendszerrel való szembenállás helye ná­la az iskola. Ez jelent meg Albert Cohen 1955-ös klasszikus szubkultúra elméletében, amit továbbgondolva alkotta meg Ric­hard A. Cloward és Llyod Ohlin a Lehetőségek és szubkultúrák elméletét 1960-ban. Mely a munkavállalási kudarcban látta a konfliktust, ennek is három szintjében: kriminális szubkultúra, a tipikus hagyományos vagyon elleni bű­nözés; a konfliktusos szubkultúra, az erőszak alkalmazása – ez nálam a terrorizmus és terrorista egyik típusa – és a visszavonulók szubkultúrája, ez az élvezeti szerekkel élők, a drogosok. Ide lehet venni Robert Merton 1938-as feszültségelméletét mely a konfliktust a társadalom által elfogadott értékek, vagyon, siker mint érték elsőrendű célként való megfogalmazása, de a megszerzésüket segítő eszközök hozzáférhetőségének hiányában látta. Nála kerülnek először megfogalmazásra a társadalmi törésvonalak, generációs, földrajzi, ne­mi, vagyoni… A számomra legjelentősebb el­mélet Thorsten Sellin által 1938-ban megfogalmazott Kulturális konfliktus. Elsőd­leges konf­liktus az alapvető kultúrák ütközése. Akkor ez a bevándorlók és a letelepedettek között lépet fel, most ez a nyugati keresztény szem­ben a keleti mohamedán vallás, bár inkább kultúra, szokás, hagyomány. De mint írtam, ez is csak látszólagos, az igazi iszlám nem azonos az ISIS és a hasonló terrorszervezetek által képviselt iszlámmal. Inkább a bevándorlás kudarca miatti szélsőségekhez való fordulás. De amit ma tapasztalunk, az a másodlagos konfliktus, amit a már a befogadó országban született fiatalok élnek át. Tehát ez régen is volt, csak a vallással és a terrorista, erőszakos cselekményekkel radikalizálódott. Jelzem ez sem lesz így örökké. Minden generáció helyet követel magának, ha nem talál, akkor kierőszakolja. Ezt használják ki az iszlám nevében erőszakos cselekményre buzdítók. A harmadik, negyedik generációs fiatalok látszólagos gyökértelenségét, befolyásolhatóságát és céltalanságát. Sajnos ez a céltalanság szerintem a globalizáció terméke.

A tolerancia nem gyengeség, A félelem nem válasz

Az eltérő kultúrákkal, a bevándorlókkal szembeni ellenállás és bizalmatlanság, ami az erőszakot megalapozza, az adott kultúrára vonatkozó ismerethiányból és előítéletességből szár­mazik. Amit megismerünk, azt meg is értünk. Nem lehet azt mondani, hogy a migráció egyen­lő terrorizmus, vagy hogy minden migráns terrorista. Pont ezt használják ki a terroristák mögött lévő ideológiák a félelemkeltésre. A médiák ebben partnerek. Az ISIS ereje csökken, a félelemre kell építenie. Mint a mesében: a mumus a félelem, ha nem félünk, a mumus csak egy szánalmas lény. Tehát ha nincs ilyen fokú menekültáradat, véleményem szerint a vereségek miatt az ISIS akkor is elköveti a terrortámadást. Szerintem a migráció és a terrorizmus között nincs szignifikáns összefüggés. Kockázati tényező az biztos. A hatóságok ki­szűr­hetik, azokat a személyeket akik veszélyt jelentenek. Ez azt is alátámasztja, hogy az elkövetők nagy része – egyes vélemények szerint mind – Európai Uniós állampolgár volt. Tar­jányi Péter Biztonság­po­litikai szakértő így fogalmaz: a toborzókat, az iszlám iskolák és közösségek mellett megjelenő karizmatikus „meg­váltókat” kell alapvető­en felelőssé tenni. Az ő szerepük és bűnösségük az eseményekben vitathatatlan. Szerintem az oktatás az ami változást hozhat. Csakúgy mint Európában a Közel-Keleten is. De nagyon szomorú, mikor a migránsok a toleranciával viszszaélnek. Ezt tapasztaltam már a bevándorlás kapcsán. Nem lehet az ember annyira elkeseredett, hogy erőszakhoz nyúljon. A bevándorlással kapcsolatos állami intézkedések iránya jó, erőssége megfelelő, csak rövid idő alatt lettek bevezetve, hatásukat előre nem láttuk. Sze­ren­csé­re a pozitív hatások összességében többek mint a negatívok, de tanulni kell ebből. A kommunikáció volt szerintem félreérthető, mind az állampolgárok és a nemzetközi partnerek felé mind a bevándorlók felé. Megfizettük a tanulópénzt. Lehet finomhangolni az intézkedéseket, eljárásokat. Ne féljünk, mert azzal nyer­nek a terroristák és ne féljünk toleránsnak lenni, érdeklődők, mert azzal meg mi, a társadalom, az emberek nyerünk.

Egy személyes példát had emeljek be ide. 1989 ősze, Magyarországról utaztunk Bécsbe. A gépjárműre rögzített hűtők varázslatos korszaka. Mariahilfer Strasse, csak magyar nyelvű feliratok. Sok bolt, üzlet ablakában tábla látható „Magyar ne lopj!” felirattal. Kíváncsi lettem, és megkérdeztem az ajtóban álló – természetesen magyar – eladót, biztonsági őrt, hogy miért e tábla? Volt már rá példa, hogy magyar lopott? Mire azt felelte: – A tábla kell, és nem volt rá példa. – Akkor meg minek? – kíváncsiskodtam tovább. – Mert előbb-utóbb fog! Sokan jönnek, főként magyar vásárlók, a nagy számok törvénye, és meg mert ilyenek vagyunk! Hát így utólag azt kell mondanom, hogy jól megcímkézett minket. Magát! De a mai történések fényében, ugye mi nem leszünk „ilyenek”?

Remélem…

Európa válasza, nemzetközi megoldás

Kövesd a pénzt! A legegyszerűbb eszköz szervezett bűnözés elleni fellépésben. Korinek Lász­ló kriminológus meglátása szerint a terrorizmus nem mosható egybe sem az erőszakos, sem a szervezett bűnözéssel. De a tevékenységük szervezése, a források megszerzése hasonló. A felderítés eszközei – ezt láttuk a párizsi eseményeknél – a helyszíni szemle, a DNS vétel és elemzés, a robbanóanyag-elemzés, az újlenyomatok, fegyvervizsgálat, vagy az elkövetők azonosítása mind-mind klasszikus nyomozati eljáráshoz kötött kriminalisztikai eszközökkel végrehajtott cselekmény. A titkosszolgálati módszerek, a megfigyelés, lehall­gatás, elektronikus adatok megszerzése és elemzése, a banki adatok vizsgálata nem tér el alapjában egy „hagyományos” bűncselek­mény felderítésétől, megakadályozásától. Ab­ban viszont nagy különbség van, hogy míg a rendőrség munkáját statisztikailag lehet mérni és ellenőrizni, az egységes nyomozóhatósági és ügyészségi bűnügyi statisztikával, addig a titkosszolgálatok ha százból kilencvenkilenc terrorista cselekményt meggátolnak, arról nem tudunk. Csak arról az egyről ami sikeres, vagyis amit nem sikerült meggátolni. Ezen is kellene változtatni. A médiában jelenjen meg, hogy a hatóságok megint meghiúsítottak, meg­előztek egy terrorista akciót. Nem hiszem, hogy a terrorizmustól való félelem alapvetően na­gyobb lenne ettől mint most.

Samuel P. Huntington 1996-os könyve A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. A nemzetközi törésvonalak háborújaként jellemzi. A most tapasztalható kultúrák csatája, háborúja és nemzetközi törésvonalak kialakulása alapvetően a nagyhatalmak gyarmatosító po­litikája miatt alakult így és a globalizáció csak megerősítette, rögzítette a helyzetet. Euró­pa önmagában, a nemzeti alapon működő titkosszolgálatokkal, az információcsere akadozása miatt, továbbá a közös rendészeti, határrendészeti, bűnügyi és igazságszolgáltatási fellépés hiányában nem képes megoldani ezt a válságot. A legfontosabb közös terrorelhárításra van szükség. A nemzetközi összefogás el­ke­rül­hetetlen egy USA, Európai Unió. Orosz­ország és az iszlám világ – akiknek szintén ele­gük van az ISIS-ből – közös fellépéssel, együtt­működéssel fel tudná számolni ezt a helyzetet, megszüntetné az állapotot.

Összegzés

Nem a magánbiztonság feladata megszüntetni a terrorizmus okait. A feladat valós idejű reagálás, az élet és testi épség védelme, a menekítés és a károk lehetőség szerinti enyhítése. A helyszín biztosítása a hivatalos szervezetek kiérkezéséig. Fontos az információ és az együtt­mű­ködés. Nem tudunk kockázatelemzést végezni mivel nem rendelkezünk megfelelő adatokkal. Általában az eljárások, intézkedések szintjét kell megemelni. Az ügyfelekkel való bánásmód a kommunikáció viszont mindig határozott és humánus legyen. A magánbiztonság célja nem az, hogy korlátozzon hanem, hogy biztonságos­sá tegyen.

Szabó László András
Kriminológus hallgató ELTE-ÁJK,
biztonsági szakember