Biztonság–Rendészet–Kriminológia

„Legyen is, meg ne is…”

A címben utalt idézet egyik kedvenc Mátyás királyról szóló mesémben található. Az egyszeri lányról, aki hozzon ajándékot meg ne is, legyen felöltözve meg ne is… Valahogy így van még mindig a társadalom a magánbiztonsággal. Legyen is mert ha van magántulajdon, akkor azt védeni kell. De ne is, mert a védelem pénzbe kerül. Ez nagy dilemma. Viszont ha történik valami, akkor rögtön számon kérik rajta miért nincs vagy miért nem úgy működik, ahogy azt elvárnák. A magánbiztonság fontossága és megkerülhetetlensége ma már nem kérdés. A szolgáltatások igénybevétele viszont továbbra is inkább anyagi mint inkább szakmai indok. Többször kérdésként merül fel, a címben megjelenő kérdés a magán megrendelők és a vállalkozások körében, hogy kell, szükséges egyáltalán, legyen-e valamilyen védelem, milyen legyen és mekkora a biztonság foka. A döntés mindig a szolgáltatást igénybevevő kezében van. Ráfordítás nélkül nincs semmi.

A biztonsági szakemberek ezen döntés meghozatalát segíthetik, könnyíthetik meg. Nem dönthetünk a megrendelő helyett! A mi felelőségünk alternatívák felajánlása és a döntés utáni megvalósítás magas szintű végrehajtása, működtetése a rend­szernek. Írásomban ezen kérdést járom körbe. Először az állam oldaláról értelmezem, majd a bűnmegelőzést tekintem át. Ezt követően a magánmegrendelők és a magánbiztonság viszonyát elemzem azután vállalkozások és a magánbiztonság kapcsolatát veszem górcső alá.

Állam–magánbiztonság

Általánosságban elmondható, hogy egy államtól sem várható el, hogy minden egyes állampolgára mellé rendőrt állítson. Ez még inkább igaz manapság. Az elvárás egyértelmű a társadalom felől, jogszerűen, szakszerűen és gyorsan felderíteni a bűn­té­nyeket, az igazságszolgáltatásba vetett bizalom. A rendőrség így is erőn felül teljesít, főként a migráció okozta új és megnövekedet feladatok ellátása miatt. Ennek oka a bűnözés új formáinak megjelenése, vagy a régi formák nagyságrendű számbeli emelkedése mint amilyennek például a szervezett embercsempészet, tudható be. Remé­lem a helyzet nemzetközi politikai összefogással és fellépéssel rendeződni fog. Hogy milyen új feladatokat helyez a jelenlegi állapot a magánbiztonságra már kezd körvonalazódni. Nyugat Európában ennek kézzelfogható példája a Franciaországot és Angliát ösz­szekötő Csalagút biztonsági őrökkel való védelme, vagy a szolgáltatásban dolgozó biztonsági őrök az igénybe vett biztonságtechnikai eszközök számának és a felhasználás körének általános megnövekedése. Visszatérve a kezdő gondolathoz, egyér­tel­műen a tulajdonos, az üzemeltető vagy a te­vé­kenységet végző felelősége a saját a tevékenyég és az ügyfelei védelme. Előírni csak bizonyos tevékenységek végzésénél érdemes biztonsági szolgálat működtetését vagy igénybevételét. Magánembernél pedig a felismert érdek, ami ezen szolgáltatás igény­bevételét megalapozza. Akkor nézzük a kérdést.

Bűnmegelőzés–magánbiztonság

Tekintettel, arra, hogy szeretünk mindent pénz­ben mérni nézzük meg a bűnmegelőzést és a magánbiztonság összefüggéseit, költség-haszon oldalról. Ma a kutatók és a szak­emberek hasonlóan és mégis máshogy értelmezik a bűnmegelőzést mint száz vagy két­száz évvel ezelőtt. Ennek társadalomszerkezeti és vagyoni átrendeződési okai vannak. Továbbá az alapjogok megjelenése és kibővülése is hatott a gondolkodásra. A technológiaváltozás és a globalizáció véleményem szerint az emberi természetet kevésbé változtatta meg, mindinkább a hozzáférést, a lehetőségek kiszélesedését és a hatások megnövekedését jelenti. Napja­ink­ban nincs olyan, hogy egy esemény, történés hatása egy adott földrajzi területen vagy időhatáron belül tartható lenne.

Cesare Beccaria Dei delitti e delle pene, vagy­is a Bűnökről és büntetésekről című 1764-ben megjelent könyvében jegyezte le, többek között azt a forradalmi gondolatát, hogy jobb a bűnt megelőzni, mint büntetni. Persze Beccaria nem környezeti kriminológiában, vagy szituációs bűnmegelő­zésben gon­dolkodott, hanem társadalmi szinten tekintett a bűnözésre és büntetőjogi eszközökre gondolt. Nem hallott áthelyeződésről sem. A bűnmegelőzés megvalósulását a bün­tetőjog és a büntetőeljárás garanciáival a bűncselekmények pontos meghatározásával, és a büntetés elkerülhetetlenségében látta. Ez eltér a ma a köztudatban élő bűn­meg­előzési definíciótól. A közrendre vonatkozó gondolataiban már megemlíti a francia példára létrejövő városi rendészetet, a po­lice-t. A mai bűnmegelőzéshez kapcsolódó tu­dományterületek, a posztmodern, vagy más szóval későmodern kor szü­löttei.

David Gar­land kriminológus fogalmazta meg találóan, hogy a környezeti kriminológia a mindennapok kriminológiája, ami bárki számára elérhető. Egyes vélemények szerint nem is nevezhető kriminológiának csak technikák, biztonságtechnikai eszközök összességének. Ez a Crime Science vagyis a bűnözés tudománya – magyar fordítása, ami tökéletesen visszaadná jelentését, nincs. A bűn­elkövetés helyével, az épített környezet manipulálásával a bűnalkalmak csökkentésével és az ehhez tartozó bűnözési területi statisztikai elemzésekkel foglalkozik. Ez megegyezik a magánbiztonság bűnmegelőzési koncepciójával, kiegészítve a rendészeti járőrtevékenységgel. Véleményem szerint az átlagpolgároknak ezen eszközök technikák és szolgáltatások hozzáférhetősége segíti a vagyontárgyaik és értékeik védelmét. Az, hogy nem tartják tudománynak abból a szem­pontból igaz, ha csak önmagában néz­zük az alkalmazást. Összefüggéseiben és ha­tásaiban véleményem szerint ki kell egészülnie a társadalmi bűnmegelőzéssel és így egy komplex rendszer egyik elemeként már nem tekinthető csak technikák összességének. Itt kapcsolódik hozzá a magánbiztonság bűnmegelőzési szerepe. Továbbá a bűntetőpolitika és büntetőjog által hozzárendelve a már említett Beccaria-i gondolatok is jobban értelmezhetők jelen társadalmunkra. Az összefüggés a racionalista gon­dol­ko­dás és döntés. Az elkövető helyett a tett központba tétele. Beccaria a tettet büntette, a környezeti kriminológia, a tett elkövetését aka­dályozza meg.

Érdekes, hogy ha nagyon sarkosan nézzük tulajdonképpen az elrettentés van mindkettő középpontjában. Egyik elmélet sem foglalkozik az okokkal sem az elkövető pszichológiai, vagy szociológiai körülményeivel. Ennek tudományos neve Kockázati Kriminál­poli­tika. Napjainkban ez jellemzi a magánbiztonság tevékenységét. A kockázatok be­azo­nosítása és elemzése. Tehát felismerhető, hogy mint az élet min­den más területén egy egységnyi ráfordítással hány egységet nyerünk. A magánbiztonságban ez nem mindig kimutatható inkább az egy egy­ségnyi ráfordítással hány egységnyi veszteséget kerülünk el. Ezt nehéz pontos szám­mal meghatározni. A veszteség az a hiány, az a mérőszám, ami legjobb esetben nulla. Vé­leményem szerint az igazi mérőszám, ami nem is szám de lehet mérni a magánbiztonság felé megjelenő társadalmi és állami bizalom. A bűnözéstől és az áldozattá válástól való félelem csökkenése.

Magánmegrendelő–magánbiztonság

Kimondható, hogy mindannyian rendelkezünk valamilyen, tulajdonnal, vagyonnal. Jó gazda módjára igyekszünk megóvni védeni ápolni azt, amink van. Nem lehet eltekinteni attól a lehetőségtől sajnos, hogy akinek van attól azt el is vehetik, megrongálhatják. Tönkretehetik a tulajdonát. A címben felvetett legyen is meg nem is gondolata ebben az esetben véleményem szerint legtöbbször a tulajdonos lelkiismeretének megnyugtatását szolgálja. Mennyivel kellemesebb úgy ott hagyni a parkolóban a gépjárművet vagy reggel az ingatlanból távozni, egy szép hétvége után bezárni a nyaralót, azzal a tudattal hogy mindent megtett, gondoskodott a biztonságról az ember. Ilyenkor jönnek a pesszimista hangok, amit el akarnak vinni úgyis elviszik. A kriminológia és főképp a környezeti kriminológia pont ezt vizsgálva jutott arra a meg­állapításra, hogy minél nehezebb elvinni valamit, minél tovább tart bejutni valahová, annál nagyobb a lebukás veszélye. A bűnö­ző nem buta, ami nem éri meg neki azt ott nem fogja megpróbálni. Máshol igen. De ez már egy komplex bűnmegelőzési és társadalmi probléma. Jelen esetben, elég ha az előbb említett tulajdonos vagyona sértetlen marad. Az élet és testi épség ellen irá­nyuló bűncselekmények és megelőzésük nem része írásomnak. Az írásom fő kérdése mennyi legyen és milyen szintű az a biz­tonsági szolgáltatás, amit emberünk igénybe vesz. A pénztárcája mondja meg? Igen és nem. Igen mert biztos, hogy költeni nem akar rá, és nem, mert a veszteségtől való félelem biztos rákényszeríti erre. Ezzel nekünk, biztonsági szakembereknek nem sza­bad visszaélni. Reálisan felmérve az öszszes körülményt érdemes árat adni. Ami biztos a megrendelő szemszögéből, hogy magas lesz. Mert, jelzem ilyenek vagyunk, a velem ez nem történhet mondatot én is már sokszor hallottam. Aztán vagy igen, vagy nem… Részemről nem szeretem ezt a fajta gondolkodást.

Vállalkozás–magánbiztonság

A vállalkozások, cégek többször egyfajta szükséges rossznak tekintik a vagyonvédelmi, biztonsági szolgáltatások igénybevételét. Nincs látható hozzáadott értéke az adott tevékenységhez. Nem kimutatható a fosztogatások, rendbontások rongálások rondán fogalmazva elmaradásából származó megtakarítások. Vagyis nincs egy költ­ség-haszon kimutatás, amit a gazdasági vezetők elemezni tudnának. A látencia kimutatható lehetne de senki sem méri. Sok­szor csak azért kötnek szerződést mert a biztosító megköveteli. Természetesen ha rendkívüli esemény van, akkor elvárják a szakszerű intézkedést. Mondhatni azt kapják a pénzükért amit kértek. De ez szakmaiatlan, ebben az esetben is ugyanazon a magas szinten kell intézkedni. A logikusan gondolkozó cégvezetők partnernek tekintik a vagyonvédelmi vállalkozásokat a saját biztonsági vezetőjüket bevonják a biztonságot érintő stratégiai döntésekbe. Nehéz, olyan stratégiai döntést találni, ami nem érinti a biztonságot. Szállítás, beszerzés, raktározás, humánerőforrás, beléptetés és az üzleti információk, az adatkezelés stb. Elég egy rosszul kezelt helyzet, legyen az információlopás, fosztogatás vagy illetéktelen beléptetés és a megrendelő, a biztonsági szolgáltatást igénybevevő cég jó hírneve piaci megítélése romlik. Nem jó védekezés, hogy szerződéses jogviszony van és nem tehetünk semmiről. Akkor a beszállító kiválasztása nem megfelelő a cégnek. A minőségnek a vállalkozás minden szegmensében és folyamatában magas szinten kell megvalósulnia. Mikor egy üdítőgyártó cég megkeresett, hogy a cukorgyárból történő kiszállításánál és az üdítőgyárba való beléptetésnél a két esetben a teherautón a mérlegelés eltérést mutat. Ebből a cégnek kára származott. A felelősség eltűnt. Min­denki a másikra mutogatott. Egymást hibáz­tatta a cukorgyár a szállítócég és az üdítőgyár. Nagyon jó mikor kiszervezik a tevékenységeket. Beazonosíthatatlanná válik a felelősség. Továbbá, a munkaerő-kölcsönzői szolgáltatások még jobban megbonyolítják a felelősség megállapítását.

Áttanulmányoztam a helyzetet, felmértem, beszéltem a szereplőkkel és azt javasoltam, hogy egyszerűen a szállítmányt védjék egyszer használatos zár, vagyis plomba használatával. Meg is történt, vezették a dokumentumokat, volt nevesített felelős a szál­lí­tásért. Rögtön az első hónapban megszűnt a hiány, és a ráfordítás költsége minimális lett a kár összegéhez képest. Egy ilyen egyszerű technikai megoldással. és a rendészeti protokollal meg lehetett szüntetni a veszteséget. Minden jó ha vége jó, mondhatnánk. De sajnos bekövetkezett, ami általában a vállalkozások esetében be szokott. Átszervezés után új vezető érkezett az üdítőgyárhoz és elkezdte az általa felesleges kiadásnak ítélt tevékenységek, beszerzések és személyek leépítését. A plomba is így járt. Ugyanez az indok az első nagyarányú veszteségcsökkenés után már nem ismétlődött meg. Nem zárták a szállítmányokat, újra elkezdődtek a fosztogatások. Csak két dolgot nem látott: egyszer, egy rossz állapotot nem lehet kétszer megszüntetni, vagyis egy csapot kétszer elzárni nem lehet. A másik, egy kisebb befektetéssel meg lehet előzni egy nagyobb kiadást. A példát egyfajta megrendelői gondolkodásra hoztam fel. Szerencsére, vannak partnerek, akik felismerve saját anyagi és biztonsági érdeküket teszik meg a biztonsági lépéseket. Fontos értelmezni, hogy melyik oldal felől közelítjük meg, pénz és biztonság vagy biztonság és pénz. Értel­mezzük, megszüntetni akarok egy helyzetet vagyis pénzt költök, hogy legyen biztonság. Ellen­tétben a biztonsági intézkedések megtétele pénzt jelent értelmezéssel. Ez lehet a lehetséges kár elmaradása, illetve a jó hírnév felépítése és fenntartása. Az első teljesen egyértelmű és naponta találkozunk vele. Tűzoltásnak, vagy válságkezelésnek is nevezik helytelenül. Erre szokták mondani, milyen biztonsági előírások legyenek, ha még a tevékenység sem folyik és bevétel sincs. Nálunk vállalkozás – csak amikor már nagyon kell veszi igénybe vagy vezeti be a biztonsági szolgáltatásokat, előírásokat. Tevékenysége megkezdése előtt nem tervezi a biztonságot. Véleményem szerint sokkal célravezetőbb a tevékenység megindításával párhuzamosan a biztonsági intézkedések és technikák bevezetése. A biztonság a tevékenység ismeretében tervezhető. Itt jön, amit már előző írásomban is említettem – a tudatos biztonság. Pél­da­ként egy biztonságtudatos vállalkozás – mielőtt akár egy kapavágást is tenne – már mindent az utolsó szögig, eljárásig dokumentumig megtervez. Így a biztonsági kockázathoz mért rezsimintézkedéseket is. Mire elkezdődik a beruházás, már a partnerek kiválasztása is lezajlik. A biztonsági cégek, szolgáltatások együtt épülnek ki a rájuk bízott objektumokkal és tevékenységekkel. A környezetvédelmi és egyéb előírások teljes körű betartásával együtt. A tudatos biztonság megköveteli a tervezhető tevékenységet. Nálunk ez még pillanatnyilag csak nyomokban létezik. De vannak már pozitív példák.

Biztonságmenedzsment

Nekünk, olyan megoldást kell az ügyfél felé ajánlanunk és kommunikálnunk, ami gyors, látványos és szinte azonnal megoldja a helyzetet, így megnyugtatja az ügyfelet. Te­hát érdemes példákkal rávezetnünk a potenciális megrendelőt és óvakodjunk, mint említettem jó ügynökként a legdrágább csomag vagy szolgáltatásra való rábeszélésre. Vállalkozói tapasztalat, ha egy megrendelő, egy adott szolgáltatást igénybe vevő elégedett, még tíz ügyfelet hoz magával. Inkább ez az üzleti modell legyen mint a bűnözéstől és a bulvármédia híreitől meg­ijedt ember félelmét kihasználva értékesítsük minél drágábban szolgáltatásainkat. Jöjjön egy példa, ami egy üzleti partneremmel történt meg. Az illető egy közepes vidéki város csendes külvárosi részén lakik, ahol családi házak sora áll egymás mellett. Az utca rendezett, a házak szintén sok sövénnyel fákkal bokrokkal dekoráltak. Első pillantásra megállapítható, hogy az itt lakók adnak arra, hogy milyen a házuk, az utcafront felőli rész pedig kiemelten takaros. Jellemzően a vetélkedés az én házam portája a szebb – jellemzi a környéket. Egyik szép szombati reggelre ébredve a tulajdonos kilépve a házból meglepődve tapasztalta, hogy össze van firkálva, graffitizve a ház és a kapu. A sokk érthető. Rendőrség kiszállt, megállapította, hogy ez csak rongálás és szabálysértés. Az utcában és a környéken nem történt hasonló cselekmény. Van biztosításuk, ami nem terjedt ki rongálásra. A biztosító embere is megállapította ugyanezt. A rendőrség lezárta az ügyet. Ismeretlen tetteses nyomozás után az elkövető hiányában indoklással. A házat és a kaput újrafestették. Mindezek után azzal fordult hozzám, hogy mit lehet, vagy lehetett volna tenni. Javasoltam a biztosítási szerződés körének kibővítését. Ezt egyébként minden esetben érdemes. A megfigyelőkamera felszerelésére azt a választ adtam csak a bejáratot, vagy csak a ház falát. De akkor nem látom ha éppen összefestékezik, maximum az elkövető kezét, érvelt. Ez természetesen az utólagos azonosításhoz vagy elég vagy nem. De adatvédelmi és személyiségi jogi problémákat vet fel az utca ilyen célú megfigyelése. Ha éppen nem vagyok monitor előtt, sem tetten érni nem tudom az elkövetőt, sem meggátolni nem tudom a bűncselekményt. Az utca csendes így az önkormányzat nem tervezi térfigyelő-kamerák felszerelését. Tel­je­sen igaza van. Végül, hogy mégis mondjak valamit azt javasoltam, hogy jobban világítsa meg a ház frontrészét, vagy mozgásérzékelős lámpákat helyezzen el a kapun, amik jól megvilágítják a falat. Mire az ismerősöm így felelt – de hát az pénzbe kerül! Egy régi vita lenyomata jelenik meg, ebben az esetben megfigyelőkamera kontra világítás. Nos, ott vagyunk ahonnan indultunk. Legyen is, meg ne is! De ne tegyünk szemrehányást senkinek. A biztonság társadalmi konstrukció, sokszereplős. Az együttmű­kö­dés korunk megoldása lehet.

A magánbiztonság kompetenciája

Későbbi írásomban szeretnék ezzel a témával bővebben foglalkozni. Előzetesen pár gondolat. Nem az állam oldaláról értelmezem a magánbiztonságot. Az, hogy milyen feladatok és hatáskörök kerülnek kiszervezésre meglátásom szerint alapvetően piaci igény és az állampolgárok Alaptör­vény­ben nevesített jogaihoz fűződő lehetőség. Nem lehet tudni milyen mértékben lesznek ezen szolgáltatások igénybe véve, mert kétirányú folyamat. Ha kiszervezésre és elérésre kerül, megrendelhetővé válik, és megrendelésre kerül… Ha igény van rá a piacon megjelenik a fizetőképes kereslet, akkor előbb-utóbb szükséges lesz megteremteni a kínálati oldalt is. Itt az állami és piaci érdekek találkoznak. A mindenki által elérhető tevékenység minimumát vagy a kap­csolt szolgáltatásokat elérhető áron értékesíteni, – ahogy már írtam és nekem vezérlőfonalam – a magánbiztonság társadalmi felelős­ségének megjelenése.

Zárógondolat

Ahogy az előzőekben láttuk a magánbiztonság nagy fejlődésen és változáson ment és megy keresztül. Megjelent a szakemberek piaci igényt kielégítő képzése, az oktatás szintjének folyamatos emelkedése, a foglalkozás erkölcsi és anyagi elismerése. Tár­sadalmi hasznossága, mivel igényre válaszol megállapítható. Véleményem szerint nem lehet elválasztani a bűnmegelőzéstől. Az, hogy mit vár el a magánbiztonságtól a megrendelői, felhasználói kör nagyon szeg­mentált és teljesen az adott helyzet és a szolgáltatást igénybevevő valós vagy látszat, de talán még a ki nem fejtett elvárásait is tartalmazza. Nekünk a biztonsági szak­má­ban tevékenykedőknek kell elérnünk, hogy ezek az elvárások tiszták, reálisak, pon­tosak és teljesíthetőek legyenek. Remé­lem hogy felgyorsul azon szervezetek és sze­mélyek tevékenysége, vagyis az a folya­mat amelynek célja, hogy a Biztonsági szak­ma ne egy az elmúlt években a munkaerőpiacon megtapasztalt menekülőút legyen, ahol tömegesen képezik a vagyon­őröket. Csök­kenjen a kiszolgáltatottsága a kollégáknak és a már elindult tisztulási folyamat folytatódjon. Megszűnjön az a gondolkodás, látásmód, mely tevékenységével a szak­­mát frag­mentálta és bizonyos szegmenseit egy nagyon alacsony szintre, elvárásra és társadalmi megbecsülésre szám­űzte. Mint azt má­sik írásomban kifejtettem, a Biztonság nem pénz kérdése kell, hogy legyen, ne lássanak benne kockázatot, sem csodafegyvert, de ne is becsüljék le. A jövőt, a megoldást az állam, a társadalom és a magánbiztonság együttműködésében látom.

Szabó László András
Kriminológus hallgató ELTE ÁJK,
biztonsági szakember