Kezdőlap
Mackó
Tájékozott Biztonsági Vezető először azt hitte, rosszul lát.
Élő, működő bankfiókban egy legendás név a páncélszekrény ajtajának belső lapján.
Egy olyan név, amelyre rákeresve először egy dél-afrikai hirdető kínálta a legendás oldtimer mackót 40-50 000 forintnyi randért. Egy röpke kutatás után kiderült, hogy okkal tekinthető legendás névnek az Arnheim. A név egy időben a páncélszekrény nevet helyettesítette Németországban („Arnheimische Schrank”, vagy „Arnheim Schrank” 1875–1896-ig adatolhatóan).
Magyarországon pedig egy máig használatos kifejezést ihletett, amely a bűnözők
nyelvéből a köznyelvbe is átkerült. Igen, a MACKÓ nevet, amely a komoly páncélszekrények szinonimájává vált.
Az 1833-ban alapított és a Millennium táján Magyarországon is leánycéget alapító cég az S. J. Arnheim! Sokak szerint az első „igazi” páncélszekrényt is ők gyártották, legalábbis Európában.
A cég jelképe pedig a német főváros jelképéből átvéve egy medve, amelynek nyakához egy kulcsot láncoltak. E jelképet (védjegyet) pedig minden szekrényük ajtajának belső falára felfestették.
Magyarországon volt időszak, amikor a legtöbb páncélszekrény Arnheim típusú volt. A bűnözők talán legmagasabbra sorolt kasztjának, a páncélszekrényeket feltörőket („kasszafúrókat”) is mára már „mackósoknak” ismerik. Mindezt pedig az Arnheim páncélszekrényt feltörni képes, a mackót az ajtó belső felén megpillantani képes profi érdemelte ki. Ő lett a „mackós”!
Tájékozott Biztonsági Vezető elismerően csettintett: Ez már valami!
A cég ma már nem létezik. Pedig őfelsége a Német Császár és Porosz Király udvari szállítója volt. Az alapító lakatosnak tanult Berlinben, de Bécsben és Párizsban művészetet tanult. 1860- ban 120 munkással évente már 300 páncélszekrényt gyártottak!
A társaság virágzott, az üzletet a leszármazottak vitték tovább az alapító Simon Joel Arnheim 1875-ös halála után. A többi, hasonló terméket gyártó cég közül nem csak minőségükkel emelkedtek ki, hanem azzal is, hogy az Arnheim páncélszekrények egyszerűen szépek voltak. Mérnökszemmel nézve is, de a fémmegmunkáló szakmák művészeinek szemével nézve is. Különlegességeik közé tartozott, hogy egyedi igényeket is kielégítettek, méretre készítettek szekrényeket.
Általában – a gazdag anyagfelhasználás eredményeképpen – szekrényeik igen nehezek, súlyosak voltak, ezért egyszerű, sima födémre „csak úgy” nem voltak elhelyezhetők.
1938-ig tartott a virágzó üzlet, akkor a nácik „árjaizálták” a céget, amely már soha többé nem gyártott „mackókat”.
Magyarországon több bank is használta a termékeket, a legnagyobbak is. Még manapság is fel-felbukkan egy-egy régi, általában már elcsúfított, többször átfestett példányuk, de ennek dacára is látszik minden egyes darabon a hajdani kiváló hozzáértés, a szépség iránti elkötelezettség és a precizitás.
Tájékozott Biztonsági Vezető már többször is járt olyan banki vezetői irodában, ahol dizájnelemként két régi jó, gyönyörűen felújított páncélszekrényajtót tettek fel, mintha lenne mögötte szekrény is. Hatásos és stílusos dísze lett egy bank vezérigazgatói irodának.
A hajdani berlini Arnheim üzemet látván egyébként Simon bácsi, az alapító bizonyára elégedetten mosolyogna.
A Badstraße-n fennmaradó gyárépületeket ugyanis 1985 óta használják Pankehallen szobrászműhelyként.
Balogh Gábor, biztonsági vezetô