Kezdőlap
Tájékozott biztonsági vezető kalandjai
Szállítunk…
Tájékozott Biztonsági Vezető világéletében tisztelte a pénzt és értéket szállítókat. Volt időszak, amikor ők voltak a legnagyobb veszélynek kitéve, több bűnbanda is a pénzszállítókat akarta kirabolni. A múlt bűnei: Gyenge pénzszállító autók, vacak hírösszeköttetés, speciális képzettség nélkül szállító őrök. Könnyű zsákmány, nagy összegek a zsákokban.
Ma már más világ van. Manapság, ha pénzszállítmány tűnik el, akkor nem folyik vér… Maga a pénzszállító az, aki leggyakrabban bűnbe esik. Nem tud ellenállni a mögötte lévő sok-sok milliónak. Vagy maga tűnik el a pénzzel, vagy „tuti tippet ad a cimbiknek”, és még az is benne van a dologban, hogy leüli a „balhéért” járó éveket, hogy majd később hozzájusson a pénz őt „megillető” részéhez. Aztán persze jól bebukik az egész brigád. Mohók, ügyetlenek és megtörnek a hazugságvizsgálaton, lelepleződnek a költekezésen, a szerencsejátékon, miegyében. Meg hát hígul a szakma. Ezt a munkát már 50 alatt sem egyszerű végezni. Tudatos életvitel, jó fizikai állapot, koncentrációkészség. Szükséges tulajdonságok a pénzszállítóknak.
Bár Tájékozott Biztonsági Vezető a múlt héten éppen ellenpéldát látott egy bankszékházban. Alaposan mázsa feletti őr vitte a székházban lévő bankfiókba a speciális táskába bújtatott értéket. Laza volt és jólöltözöttnek nem mondható. A recepciós lányok össze is néztek vigyorogva a háta mögött, mutatva egymásnak lecsúszott nadrágját, amiből kikandikált az alsónadrág zöldje és egyéb, nem részletezhető testtájak is. Mindehhez csapzott volt, fújtatott, mint egy díjbirkózó az ötödik menet után. Pólója felcsúszva, az izzadságcseppek gyöngyöztek a homlokán. A legszebb látvány azonban az óriási revolver, amelyet valószínűleg már a kocsiban arrébb lökött, hogy ne zavarja őt a kényelmes ülésben. Ezért aztán tényleg úgy állt a szerencsétlenen, mint tehénen a gatya. Combközépen laffogott, lengett, majdnem a térdét verdeste az irányzék. Dühösen megrángatta az övet, amelyen a fegyver fityegett, így az hátracsúszott és tényleg csak a farpofák óvták meg a leeséstől. Siettében még rámordult a világra, mintha az tehetne gondjáról-bajáról.
Végre beért a fiókba és letette terhét. Nagyot fújt, hogy röpültek a jobbnál-jobb banki hitelajánlatok papírjai, felrántotta övét és vele nadrágját a pocakja legdomborúbb részére, majd neki állt elővenni a papírokat.
Tájékozott Biztonsági Vezető másokkal együtt liftbe szállt és csendben szégyellte magát. Egy középkorú, öltönyös, nyakkendős férfi az utastársak közül a fejét csóválta, két harmincas hölgy zavarában heherészett. Aztán mindenki napirendre tért a tapasztaltakon.
Tájékozott Biztonsági Vezető remélte, hogy a liftben utazók nem ismerték fel benne a szakmabelit. Lesütött szemmel, csendben állt akkor is, amikor a mellette álló középkorú nyakkendős, csak úgy maga elé mondva, de azért úgy, hogy a többiek is hallhassák, megjegyezte: „Micsoda bunkó…”
…és Tájékozott Biztonsági Vezető nem tudta és valljuk be őszintén, nem is akarta felvenni a kesztyűt a kolléga védelmében. Mert bizony tényleg van az a kategória, akit csak ki kellene hegyezni és magától beleállna a földbe.
Tényleg hígul a szakma – gondolta szomorúan.
Balogh Gábor, biztonsági vezetô