Kezdőlap
Hajléktalanság magánbiztonsági aspektusai
– avagy fedél nélküli személyek által okozott
vásárlói elégedetlenség feloldására irányuló koncepció
Kovács Alexander Dániel tanulmánya (Hori-Zone Információs és Biztonsági Iroda Kft.)
A magánbiztonság rendeltetése a biztonságot megteremtő és fokozó szolgáltatás nyújtása. De facto, ez a definíció lényegesen komplexebb annál, hogy pl., egy objektum ki-és beléptetését végzik a biztonsági szakemberek. Olyan területen, ahol a magánbiztonsági szolgáltatást igénybevevő megbízó valamilyen kereskedelmi szolgáltatást nyújt, a biztonsági szolgálatnak a vendégek – személy-és vagyonbiztonságán túlmenően a – zavartalan vásárlását is biztosítania kell. Ennek generikus bevételi okai vannak, mivel egy bevásárlóközpont vonatkozásában, a vásárlók békétlensége, nyilvánvaló hozamkieséssel jár.
A vásárlói elégedetlenség egyik okozata a hajléktalan életvitel megjelenése a bevásárlóközpontok területén. A fedélnélküli embertársaink jelenléte önmagában még nem feltétlenül generál kriminológiai jellemzőket, azonban a hajléktalan személyek deviáns életviteli normarendszere az átlagpolgár szemében dehonesztáló, amely sérti társadalmunk normális értékrendjét. Az eddigiek alapján kijelenthető, hogy a kereskedelmi egységek területén, életvitelszerűen tartózkodó otthontalan személyek a „persona non grata” csoportjába tartoznak.
Kizárólag magánbiztonsági szempontból nem lenne szükséges mélyebben foglalkozni a kérdéssel, azonban úgy gondolom, hogy a magánbiztonsági vállalkozások számára fontos szempont kell hogy, legyen az emberség és a társadalmi szerepvállalás. Ezért nem tekinthető járható útnak az, hogy ezeket az embereket egyszerűen kidobjuk az általunk védett objektum területéről a közterület távolabbi pontjára.
Jelen tanulmány a fentebb kifejtett téma vonatkozásában kíván releváns megoldást kínálni.
Hajléktalanság
Ahhoz, hogy a bevezetőben tárgyalt kérdéskörre megoldást lehessen találni, szükséges definiálni a hajléktalanság fogalmát. Ki a hajléktalan? Alapvetően a jogszabály a hajléktalanságot a lakcím hiányával azonosítja.
„Hajléktalan a bejelentett lakóhellyel nem rendelkező személy, kivéve azt, akinek bejelentett lakóhelye a hajléktalan szállás 1”.
Ezen értelmezés szerint az a személy is hajléktalan, aki albérletben lakik, de nem rendelkezik állandó bejelentett lakcímmel.
Azonban a gyakorlatban az ilyen sorsú embereket nem definiáljuk hajléktalannak.
A jogszabály megfogalmaz egy második meghatározást is:
„Hajléktalan az, aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti.” 2
„Nem mindenki hajléktalan, akinek nem megoldott a lakhatása (albérletezik, lakbérhátraléka van stb.), de nagyon sok esetben a még nem utcán élő, veszélyeztetett emberekre különös gondot kell fordítani azért, hogy később nem váljanak fedél nélkülivé (ilyenek a börtönben lévő emberek közül azok, akikről már most tudjuk, hogy szabadulásuk után nincs hova menniük).” 3
A mindennapokban a „hajléktalan” kifejezés a köznyelvben egyfajta gyűjtőfogalommá vált. Azonban, ha értelmezzük a jogszabályi megfogalmazás mindkettő variánsát, illetve konkrét tapasztalatainkkal összevetjük azokat, akkor bizony a „hajléktalan” megfogalmazás kevésnek bizonyul. Ezért szükséges különbséget tenni a hajléktalanság és az otthontalanság között.
Az otthon: az a hely, ahol szabad döntéseket hozhatunk arról, hogy mit csinálunk, kiket fogadhatunk illetve, hogy milyen tárgyak legyenek körülöttünk.
■ Részletezett meghatározások:
„fedél nélkülieknek” (roofless) tekintjük azokat, akik éjszakáikat közterületen, a szabad ég alatt, vagy valamely nem lakhatást szolgáló zugban töltik,
„effektív hajléktalanoknak” tekintjük azokat, akik
– vagy „fedél nélküliek”
– vagy semmilyen stabil, tartós lakhatási lehetőséggel nem rendelkeznek, nap mint nap „meg kell dolgozniuk” azért, hogy éjszaka valahol megaludjanak – legyen az akár lakás, melybe szívességből befogadják, vagy nem-lakás, de lakhatást szolgáló helyiség (például hajléktalanellátó intézmény),
„lakástalanoknak” (people without flat) tekintjük azokat, akik
– vagy „fedél nélküliek”,
– vagy „effektív hajléktalanok”,
– vagy stabilan nem-lakásban, de lakhatást szolgáló helyiségben laknak (munkásszálló, börtön, bentlakásos intézmények stb.),
– vagy ugyan tartósan lakásban töltik éjszakájukat, de a lakás folyamatos használata fölött nem rendelkeznek (nem tulajdonosok, vagy főbérlők, hanem al-ágybérlők, szívességi lakáshasználók, befogadottak, felnőtt családtagok),
„otthontalanoknak” („a hajléktalanság veszélyében élőknek”, vagy a nemzetközi terminológia szerint: homeless) tekintjük egységesen azokat, akik
– vagy „fedél nélküliek”,
– vagy „effektív hajléktalanok”,
– vagy „lakástalanok”,
– vagy ugyan lakásban laknak, de az alkalmatlan arra, hogy benne családot és otthont rendezzenek be (a lakás túzsúfoltsága, fizikai szinvonala miatt.)
Forrás: Bényei–Gurály–Győri–Mezei: Tíz Év után Esély 2000/1
Hajléktalanok száma Magyarországon
Ezt a kérdést szükséges több perspektívából megvizsgálni. Amennyiben abból az aspektusból közelítjük meg a témát, hogy hányan alszanak huzamosabb ideig (kb. fél évig) utcán aluljárókban, közterületen, zugokban akkor Budapesten 650 fedél nélküliről beszélhetünk. Viszont ha azokat az embereket nézzük, akik a hajléktalan szállásokon alszanak, akkor Budapesten 2900 szálló-
lakót számolhatunk össze. A fedél nélküli és a szállólakó hajléktalanok száma együtt Budapesten kb. 3550 fő. Vidéki városokban a fedélnélküliek száma hozzávetőleg; 1700 fő, valamint 3400 fő szállólakó. Tehát országos szinten, összesen 8650 fő hajléktalan személy él Magyarországon.
Forrás: Menhely Alapítvány, Február Harmadika Munkacsoport gyorsjelentése
Milyen jellemzők alapján ismerhetőek fel a hajléktalanok
Az emberi elme felépítéséből fakadóan tematika szerint gondolkodik. Alapvetően az emberi tudat „Conditio sine qua non”-ja a kategorizálás, így ismeri fel az őt körülvevő tárgyakat, személyeket és eseményeket. Ide tartozik a különböző sorsközösségek, embercsoportok szisztematizálása is, mint pl., a hajléktalanok. Ebből kifolyólag természetesen kialakult az „otthontalanok” kollektív felismerésének képessége, amely körülbelül a következő sémákra épül:
■ Régies, nem túl tiszta ruha
■ szatyrok (főként a megerősített változatok)
■ ápolatlan haj
■ szakáll, borosta
■ imbolygó, fáradt mozgás
Ezen jellemzők nagyjából helytállónak mondhatók, azonban csak a fedélnélküli kategóriába tartozó emberekre. Az otthontalanul élők zöme ugyanis teljesen beilleszkedik az átlagpolgárok halmazába.
Egyszóval nem jelenthető ki, hogy ez a kép generikusan igaz lenne. Azonban a jelen tanulmány vonatkozásában a felsorolt jellemzők a jelentősek, mivel ezek a szempontok lépik át a vásárlók komfortzónáját.
Helyzetmegoldási koncepció a jogszabályok eszközrendszerével
Ahhoz, hogy a tanulmány témájának vonatkozásában, a legitim intézkedést vizsgálhassuk, szükséges ismerni a magánbiztonság alapvető jogszabályi hátterét, valamint annak fogalomkészletét.
■ A személy- és vagyonőr
Az a természetes személy, aki a 2005. évi CXXXIII. törvény a személy-és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvény, valamint – a törvénnyel nem ellentmondó – megbízói igények alapján teljesít szolgálatot.
Mivel a személy- és vagyonőr – közvetve – a megbízó magánterületét valamint az ott elhelyezett vagyontárgyait őrzi, így az intézkedési jogköre a magánterületre szorítkozik.
Fontos megjegyezni, hogy például egy bevásárlóközpont esetében a parkoló magánterületnek minősül. A jogszabály így fogalmaz:
„magánterület közönség számára nyilvános része: olyan magánterület, amely mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehető, ideértve a közterület azon részét is, amelynek birtokába a személy-és vagyonvédelmi tevékenység folytatására megbízó valamely polgári jogügylet, különösen bérleti vagy haszonbérleti jogviszony keretében jut, feltéve, ha
a) a területrész igénybevétele, használata a személy-és vagyonvédelmi tevékenységet folytató által őrzött magánterület nyilvános részén folyó tevékenységéhez szervesen kapcsolódik, annak folyamatosságát, segítését szolgálja, vagy
b) a megbízó (megrendelői), avagy a magánterület nyilvános részét igénybe vevő ingóságainak elhelyezésére szolgál.” 4
Tekintve, hogy a parkoló magánterületnek minősül, úgy ott a Házirend érvényes. Ezért a Házirendnek tartalmaznia kell, hogy:
■ „a magánterületet rendeltetésének megfelelően kell használni”
Ebbe nyilvánvalóan beletartozik az is, hogy életvitelszerűen nem lehet ott tartózkodni.
Továbbá rögzíteni szükséges, hogy:
■ „a közfelháborodást/közszeméremsértést okozó küllem, valamint higiénés állapot nem megengedett a területre belépők vonatkozásában.”
Amennyiben az eddig leírtakat megsértik, a személy- és vagyonőr – De jure – intézkedni jogosult:
„A vagyonőr a megbízó közterületnek nem minősülő létesítményének őrzése során jogosult:
a) a területre belépő vagy az ott tartózkodó személyt kiléte igazolására, a belépés, illetőleg a tartózkodás céljának közlésére, jogosultságának igazolására felhívni, ennek megtagadása vagy
b) a közölt adatok nyilvánvaló valótlansága esetén – a megbízó eltérő rendelkezésének hiányában – az érintett belépését, ott-tartózkodását megtiltani, és távozásra felszólítani;
c) a területre belépő vagy onnan kilépő személyt csomag, illetve menet-, szállítási okmány bemutatására felhívni;
d) a területen tartózkodó vagy onnan kilépő személyt – a 28. § rendelkezései szerint – csomagja tartalmának, járművének, valamint a szállítmánynak bemutatására felhívni;
e) a jogsértő személyt magatartása abbahagyására felhívni;
f) elektronikai vagyonvédelmi rendszert alkalmazni;” 5
„A személy- és vagyonőr tevékenysége gyakorlása során – e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén – jogosult az intézkedésében érintett személyt felhívni kilétének igazolására. Ha az általa erre felkért személy önként és hitelt érdemlően nem igazolja kilétét, a személyazonosság megállapítására – indokolt esetben – igazoltatásra jogosult hatósági személyt kérhet fel.
(2) A személy- és vagyonőr jogosult a bűncselekmény és a szabálysértés elkövetésén tetten ért személyt a cselekmény abbahagyására felszólítani, a cselekmény folytatását megakadályozni, az elkövetőt elfogni és a birtokában lévő, bűncselekményből vagy szabálysértésből származó vagy annak elkövetéséhez használt dolgot, illetve támadásra alkalmas eszközt elvenni. Köteles azonban az elfogott személyt haladéktalanul az ügyben eljárni jogosult nyomozó hatóságnak átadni, ha erre nincs módja, e szervet nyomban értesíteni. Így kell eljárni a tetten ért személytől elvett dolgokat illetően is.
(3) A személy- és vagyonőr arányos mérvű kényszerítő testi erő alkalmazásával
a) a védett személy biztonságát fenyegető támadást elháríthatja;
b) a védett létesítménybe, területre való jogosulatlan belépést megakadályozhatja, a jogosulatlanul bent tartózkodót onnan eltávolíthatja;” 6
Vagyis a személy- és vagyonőr jogosult intézkedni azzal a személlyel szemben, aki a magánterületet nem rendeltetésszerűen használja, pl, életvitelszerűen ott tartózkodik, vagy ápolatlanságával, személyes higiénéjének hiányával, okozója a vásárlói elégedetlenségnek.
Intézkedéskor a személy- és vagyonőr köteles a fokozatosság elvét követni, amely szisztémának felszólítással kell kezdődnie. Amennyiben az intézkedés alá vont személy nem tesz eleget a szóbeli felhívásnak, úgy a vagyonőr jogosult a magánterületről – a 27.§ (3) b) pontja szerint – testi kényszer alkalmazásával eltávolítani.
Amennyiben intézkedés közben támadás éri a személy- és vagyonőrt a jogszabály szerint kényszerítőeszközt alkalmazhat.
„A személy- és vagyonőr a feladata ellátása során vegyi eszközt (gázsprayt), gumibotot, őrkutyát, valamint – az erre vonatkozó jogszabályok rendelkezései szerint – lőfegyvert tarthat magánál és azokat csak jogos védelmi helyzetben, illetve végszükség esetén alkalmazhatja.” 7
3.1. Helyzetmegoldási koncepció alternatív megoldása
Az előző fejezetben tárgyalt jogszabályi eszközök mellett szükségesnek tartom, hogy a hajléktalan embertársainknak alternatívát nyújtsunk. Erre kiváló megoldás lehet, hogy a magánbiztonsági cég együttműködési megállapodást kössön, egy fedélnélküli embereket támogató szervezettel. Mindamellett, hogy a vagyonvédelemből fakadó kötelezettség szerint eltávolításra kerül a magánterületről a „Persona non grata”, keresztény felebaráti kötelesség, hogy alternatív megoldást találjunk nekik. Ezzel a lehetőséggel természetesen vagy élnek, vagy nem. – Axióma a szociális munkában, hogy kizárólag annak a személynek lehet segíteni, aki elfogadja a felkínált szubvenciót. – Ez a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy amikor a személy- és vagyonőr olyan személyt talál a magánterületen, aki megsérti a Házirend – e tanulmányban tárgyalt – pontját, az Objektumparancsnok vagy a szolgálatvezető felveszi a kapcsolatot a hajléktalanokat segítő szervezet képviselőjével, aki – akár ideiglenesen – szállóhelyet és élelmet biztosít az intézkedés alá vont fedélnélküli személy részére.
Meggyőződésem, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű embertársainkon, kizárólag összefogással és empatikus szemlélettel lehet releváns mértékben segíteni. Azonban az is evidens, hogy a hajléktalanság jelenségét nem a magánbiztonsági szegmens fogja felszámolni, viszont közreműködhet benne. És miért ne járulna hozzá a szakma ahhoz, hogy mindenki fedél alatt, emberhez méltó módon hajthassa álomra a fejét?
Hivatkozások:
1 1993. évi III. törvény 4. §. 2. bek.
2 1993. évi III. törvény 4. §. 3. bek.
3 Kérdések és válaszok a hajléktalanságról – Menhely Alapítvány 2002 1. old. 2. bek.
4 2005.évi CXXXIII. tv. 74.§ 11. bek.
5 2005.évi CXXXIII tv. 26.§
6 2005.évi CXXXIII tv. 27.§
7 2005.évi CXXXIII tv. 27.§ (4)