Kezdőlap
HÁROM STÁTUSZ – a tudományos mélyvíz felhajtóereje
Felméry Zoltán interjú – stratégiák, projektek, portfóliók…
| Találkozót beszéltünk meg Felméry Zoltánnal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpont tudományos segédmunkatársával – több korábbi cikkünk szerzőjével –, hogy „első kézből” ismertethessük meg olvasóinkkal a kutatóintézetet, kollégái és a saját tevékenységi körét érintő szakmai kérdéseket, feladatokat, valamint minden más elköteleződését is! |
– Hogy értelmezzük pontosan a Kutatóközpont tevékenységét?
– A Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, mint a neve is mutatja, egyrészt stratégiai, másrészt védelempolitikai, katonapolitikai, biztonságpolitikai kutatásokat folytat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem keretei között. Ez azt jelenti, hogy elsődlegesen Magyarország, a kelet-közép-európai régió, valamint néhány fontosabb térség stratégiai, védelempolitikai és katonapolitikai kihívásait és folyamatait vizsgáljuk. Nyilvánvalóan a tudományterület ismeretanyagának gazdagítása a cél, de akár konkrét döntés-előkészítő anyagok elkészítésével is próbálunk értéket teremteni.
– Mikor alakult meg a központ?
– Jogelődünk Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet néven alakult meg 1992-ben, és egyrészt a Honvédelmi Minisztériumhoz, másrészt a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemhez tartozott. A Kutatóközpont mai formájában pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen működik. A hierarchiát tekintve, néha itt, néha ott, most jelen pillanatban a tudományos rektorhelyettes alá tartozó, tehát e tekintetben karfüggetlen szervezeti egységként végzi az előbb ismertetett kutatási feladatokat.
– Hogy tevődik össze a személyi állománya?
– A kutatóközpont igazgatója Tálas Péter. Az általa irányított központban nyolc-tíz kutatói és oktatói tevékenységet végző kolléga dolgozik. Az ő munkájukat támogatja néhány további, adminisztratív feladatokat végző munkatárs. Emellett az egyetem „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” című KÖFOP projektjének részeként a Kutatóközpontban induló „Kormányzati döntéshozatalt elősegítő stratégiai kutatások a magyar kül- és biztonságpolitika meghatározó területein” alprogram végrehajtása során néhány projektmunkatárs is csatlakozott a központhoz.
– Hogy indulnak a kutatások, ki határozza meg a célokat, feladatokat? Mennyire jellemző a szabad témaválasztás?
– Ez a kutatások jellegétől függ. A „Nemzet és Biztonság” című „A” kategóriás folyóiratunk olyan kutatások eredményeiről számol be, melyek elsődlegesen a tudományos közösségnek fontosak. Az ezzel összefüggésben megvalósított kutatások nagyrészt kutatói szabadság mellett születnek, a szerzők saját indíttatásból végzett kutatási tevékenységeik eredményeit közlik a folyóiratban. Ettől némileg eltérő módon, az „Elemzések” névre hallgató elektronikus folyóiratunk a legfontosabb aktuális stratégiai és védelempolitikai kérdések feldolgozásával foglalkozik. Összességében 25-30 elemzésünk jelenik meg évente. Az itt megjelenő írások a tudományos közösségen túl más célcsoportok figyelmébe is ajánlhatóak. A Kutatóközpont átérzi és felvállalja a felelősségét annak, hogy a foglalkoztatott kutatók felkészültségét igénylő és érintő témákban megszólaljon. Ez esetben tehát a világ történései és a felkészültségünk határozza meg azt, hogy milyen ügyekben hallatja a hangját a közösségünk. Némi szerénytelenséggel elmondható, hogy bizonyos témák feldolgozását ma már el is várják a kollégáktól. Az aktuális kérdések feldolgozására két példát említenék: legutóbbi elemzéseink a mianmari történésekkel és az észak-koreai konfliktussal foglalkoztak. Harmadik említésre érdemes fórumunk a „Nézőpontok” nevezetű online kiadvány. Az itt közölt írások természetesen egyaránt objektivitásra törekednek, ezen túl azonban felvállaltan tartalmazzák a szerzők normatív álláspontját, szubjektív véleményét is. A szerzők bizonyos kérdések mentén saját nézőpontjukat osztják meg a hallgatósággal. A Nézőpontokban megjelenő írások e tekintetben elválaszthatatlanok a szerzőjüktől. Negyedrészt, a kutatóközpont tanácsadó szerepben részese a nemzeti stratégiai dokumentumok előkészítésének, és e feladatából kiindulva minisztériumi háttéranyagok elkészítésével is foglalkozik. Ebben az esetben a megrendelő fél és a kutatóközpont vezetése együttesen határozza meg az elvégzendő kutatási feladatokat.
– Éves, féléves, időszaki tervek készülnek?
– Egyes feladatok esetén természetesen vannak éves tervek egy kutatóközösség esetén is. Példaként említhetnénk az adott évben megjelenő elemzéseink számát. Ezzel kapcsolatban léteznek tervek és elvárások is. Mivel azonban némely nemzetközi konfliktus azonnali elemzést igényel, a terveket az élet természetes módon néha felülírja. De említhetnénk a „Nemzet és Biztonság” című folyóiratot is. A folyóirat 6 magyar és 2 idegen nyelvű számmal jelenik meg évente a tervek szerint. Az egyes számokban szereplő írások címeit természetesen még nem tudjuk az év elején, de azt tudjuk, hogy ennyi lapszámot meg kívánunk tölteni tartalommal. Egyúttal az is igaz, hogy néhány témában – például NATO-csúcsok, V4 együttműködések, stb. – a megjelenés jobban tervezhető.
– A hazai ismereteket könnyebb megszerezni, de például egy távol-keleti problémát hogy dolgoznak fel?
– Angolul mindannyian beszélünk, tehát a forrásanyagok egy részét angol nyelven érjük el. Ezen felül egyes kutatóink különböző földrajzi térségekkel foglalkoznak, és az általuk „gondozott” területek nyelveit nem egy esetben egy-aránt beszélik. Ha megengedi, itt a kiváló lehetőség arra, hogy név szerint is megemlítsem a jelenleg a Kutatóközpontban dolgozó kollégákat és a hozzájuk köthető kutatási területeket. Tálas Péter kutatóközpont-vezető, közép-európai biztonságpolitikával és új típusú biztonsági kihívásokkal; Péczeli Anna nukleáris politikával és fegyverkezéssel; Csiki Tamás az európai államok – kiemelten Németország és Magyarország – valamint a NATO védelempolitikájával; Egeresi Zoltán és Pénzváltó Nikolett Törökországgal és a közvetlen térséggel; Etl Alex a Közel-Kelet biztonságpolitikájával; Háda Béla Dél-Ázsia és az Indiai-óceán északi térségének biztonságpolitikájával; Rácz András Oroszország jelenkori kül- és biztonságpolitikájával foglalkozik. Én közgazdászként pedig elsősorban belbiztonsági, államigazgatási és közpénzügyi kérdésekkel foglalkozom. Munkánkat pedig Bocskay Ágnes, Ritter Noémi és Zavoianu Dóra támogatja. A fenti felsorolásból is látható, hogy a kutatói létszám nem engedi meg minden földrajzi területet lefedését, de a Magyarország számára fontos földrajzi régiókat illetően, valamint a közvéleményt legjobban foglalkoztató kérdésekben képesek vagyunk megszólalni.
– Milyen a Kutatóközpont nemzetközi kapcsolatrendszere?
– A kapcsolatrendszer elsődlegesen Közép- és Kelet-Európához kötődik –, tehát a V4-ek, vagy a balkáni országok hasonló partnerintézményeivel élő igazán a kapcsolat. Ez nem csak egymás ismeretét, hanem gyakran közös szakmai munkát jelent. Napjainkban például a fent hivatkozott KÖFOP projekt keretében tervezetten tíz kelet-közép-európai országgal közösen tíz témakörben tervezünk tanulmányköteteket megjelentetni olyan témákban, mint például a gazdasági integráció, a biztonság-percepció, vagy éppen a védelempolitikai szerepvállalás. Az együttműködés alapját a félévente a Kutatóközpont által „Central European perspectives” néven megrendezett nemzetközi workshopok jelentik, ahol szép számban képviseltetik magukat régiónk hasonló tevékenységet végző intézményei. Léteznek azonban természetesen távolabbi kapcsolataink is.
– Van szemléletbeli különbség a közép-kelet európai országok között?
– Amennyire erre nekem rálátásom van, az alapján azt mondanám, hogy nem igazán. Talán a közös történelmi múltból, a hasonló gazdasági fejlettségből és a forrásellátottság hasonlóságából kiindulva, de én azt mondanám, hogy ezeknek az országoknak a szemlélete, dolgokhoz való hozzáállása alapvetően hasonló. A közös kutatási projektek tapasztalata, hogy mind az érdeklődési körben, mind a feldolgozandónak ítélt témákban, mind a hozzáállásban és kutatói attitűdben is hasonlóak vagyunk. Egy amerikai egyetemmel végzett kutatás esetén lehet, hogy mást tapasztalnék. A közép-kelet-európai régió esetén azonban több, ami összeköt, mint ami szétválaszt bennünket.
– Beszéljünk akkor most arról, hol mindenhol gyűjtötte megelőzően a tudását?
– A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomáztam és kezdtem el a PhD képzésemet. Már az egyetemi éveim alatt dolgoztam a Nemzeti Közigazgatási Intézetnél a közigazgatás személyzetfejlesztésével foglalkozó szakterületen. A többek között ennek az intézetnek a koordinációja mellett létrejövő Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjához 2012 év végén kerültem. A Kutatóközpont a szűken vett védelem- és biztonságpolitikai kutatási témákat elkezdte kiterjeszteni az immáron kibővülő három hivatásrendet is magába foglaló egyetemi profil alapján. Tálas Péterrel való egyezség értelmében kifejezetten olyan mandátummal kerültem a Kutatóközpontba, hogy közgazdász végzettséget igénylő kutatási témákat is találjunk ki közösen, illetve emeljünk be a kutatási portfólióba. Közben – nyilvánvalóan a közeg hatására – elkezdtem belbiztonsági kérdések iránt érdeklődni. Többek között a Detektor Plusz Magazinban megjelenő írásaim is ennek az érdeklődésnek a következményei. Ma pedig már ott tartunk, hogy – bár továbbra is vállalkozásfejlesztéssel és államháztartási kiadásokkal foglalkozó órákat tartok a Corvinus Egyetemen, de – doktori értekezésem is a belbiztonsági szektorban létező állami és magánvállalati szerepvállalással foglalkozik. Ennek az írásnak az elkészítésében a fent felsorolt nevek mellett hatalmas segítséget nyújtott számomra Kornai János és Papp József. Az ő közreműködésük nélkül nem tudtam volna elkészíteni az értekezést.
– Milyen jellegűek szellemi értelemben a mindennapok feladatai?
– A Kutatóközpontban végzett tevékenységem során egyrészt intézményi kérdésekkel foglalkozom (versenyképesség, kormányzati hatékonyság, stb.) Emellett egyre több olyan írásom jelenik meg, amelyik valamilyen belbiztonsági kérdést tárgyal. Ezzel kapcsolatban elsődlegesen az foglalkoztat most engem, hogy hogyan működnek a belbiztonsági szerepvállalást bemutató különböző statisztikák. Ezen belül különösen érdekes a különböző kiadási statisztikák alakulása. Kérdéses ugyanis, hogy egyáltalán meg tudjuk-e mondani, hogy mennyit is költünk bel- és közbiztonságra? Szóval stratégiai, intézményi, módszertani kérdések foglalkoztatnak az utóbbi időben és ilyen jellegű írásokkal szoktam megjelenni Önöknél a folyóirat hasábjain is.
– Az elemzéseket kik olvassák, kik kapják?
– A Kutatóközpont által készített elemzések általában nyilvánosak. Ennek következtében elég széles olvasóközösséghez juthatnak el. Megkapják egyrészt a média különböző szereplői, ami sokszor azzal a szándékolt következménnyel jár, hogy szemlézés formájában gyakran visszaköszönnek különböző felületeken, illetve különböző interjúk során munkatársaink is lehetőséget kapnak beszámolni a leírtakról. Emellett a tudományos közösség tagjai, egyes központi közigazgatási intézmények, vagy éppen az országgyűlési képviselők is olvashatják az elkészült írásokat.
– Visszaigazolja az itt zajló munkát a politika, a szakma?
– A különböző közösségek hozzáállása és a viszszacsatolás jellege különböző, de összeségében talán elmondható az, hogy – mint azt a Kutatóközpont több, mint két és fél évtizedes léte is bizonyítja – az elemzések elégedettséget váltanak ki az olvasók részéről. Elemzéseink széles körű – egymástól nagyon különböző jellemzőkkel és elvárásokkal bíró csoportokból álló – olvasótáborhoz szólnak, ezért természetszerűleg kompromisszumok árán születnek. Nem lehetnek túl hosszúak, mert akkor a döntéshozók kézbe sem veszik őket. Nem lehetnek túlzottan tudományosan megfogalmazottak, mert akkor elkerülik a média figyelmét. Ugyanakkor nem lehetnek anynyira tömörek és köznyelven írottak sem, hogy a tudományos közösség ne fogadja el őket. Elkészítésükkor a saját érdekünkben alkalmazkodunk tehát a mindenkori fogadó fél vélt igényeihez, de nem engedjük kikezdeni az objektivitást. Az előbb említett szereplők bizonyára különböző célokból teszik, de az a tapasztalatunk, hogy forgatják az írásokat.
– Mik a következő feladatok?
– A Kutatóközpontban hozzám köthető közeli feladatok közül kettőt emelnék ki. Egyrészt a már említett kelet-közép-európai tanulmánykötetek közül a gazdasági integrációval foglalkozó kötet szerkesztői feladatait látom majd el, másrészt a Migrációkutató Intézettel közösen decemberben több rendezvényt is szervezünk. Mind a köteteink megtekintésére, mind a rendezvényeinken történő részvételre ezúton is bíztatom az érdeklődő Olvasókat.
– Több mindent említett, mikor, hol dolgozik?
– Három helyen is dolgozom. Egyrészt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjában van a főállásom. Emellett részállásban dolgozom a Belügyminisztérium Közszolgálat-fejlesztési és Stratégiai Főosztály Személyzetfejlesztési és Szolgáltatási Osztályánál módszertani referensként, valamint a Corvinus Egyetem Stratégiai- és Projektvezetés Tanszékén tudományos segédmunkatársként.
– A magánszféra is létrejöhet mindeközben?
– Emellett van két csodálatos kislányom, meg egy csodálatos feleségem. Az előbb említett három munkahely mellett el nem foglalt időkeretnek a jelentős részét igyekszem velük tölteni és megfelelni az otthoni feladatoknak is!
– Hát ez bőven elég! További sikereket kívánunk munkájához, céljai eléréséhez!
K. M.