Kezdőlap
Tájékozott biztonsági vezető kalandjai – Panasz
Tájékozott Biztonsági Vezető csak áll és néz… És nem hisz a fülének. Az egyik vezető biztonságtechnikai cég egyik vezetője panaszkodik. Pedig a cégnek van munkája bőven. Megbízható, jó minőségű munkát adnak ki a kezük közül mindig és karbantartási, javítási szerződéseik is vannak…
„…persze, mi is dolgozunk alvállalkozókkal, állandó alvállalkozókkal. Ha épp nincs annyi munka, nem kell utánuk fizetni a TB-t, egyéb terheket, ha ne adj’ Isten hosszabbra nyúlna a kevésmunkás időszak, nem kell őket elbocsájtani, majd újra felvenni és az sem kell érdekeljen minket, hogy szabadságra mennének nyáron és akkor ki lesz helyettük, mert lesz. Illetve volt…
Mert sorra veszítjük el a legjobb szerelőinket. Akik csukott szemmel képesek egy bonyolult komplett rendszert nem csak felszerelni gyönyörűen, de utána fel is programozzák, le is tesztelik a rendszereket. Nem, nem jól gondolod, nem a konkurencia csábítja el őket. Hanem az egyszerű, sima betanított munkát kínáló multi. Még csak nem is szakmabeli multi. Hanem vagy kereskedelmi, vagy ipari, de megbízható multi. Ott tudhatja a melós, hogy mikor kezd dolgozni, és mikor hagyja abba. Nincs hétvégi túlmunka, átdolgozott ünnepnapok, Egyik héten soproni, másik héten nyíregyházi szerelések, programozások, közben egy kis pécsi javítással… De van család, szabadidő, vasárnapi ebéd, játszóház a gyerekkel, fürdetés, esti mese…
És ugyanannyit keres, mint nálunk keresett, vagy többet. És nem tudunk neki ráígérni.
Mert a megrendelők bizony a legolcsóbb verziót választják. És mi alapvetően behatolás-jelzőt, beléptetőt, videót szerelünk. És ezekre nincs kötelező karbantartás! Ez nem tűzvédelem, de nem ám. A megrendelő használja, amíg megy, aztán javíttat, amikor elromlik. De ha gyakran teszi ezt a szerkezet, akkor már nem is velünk javíttat. Felhívja a helyi villanyszerelőt, aki fusiban, akár számla nélkül megcsinálja a feléért, mint mi. Igaz, ő nem ad garanciát a javításra, gányol, forrasztgat, átköt… De olcsó! Csak akkor hívnak újra minket, ha a helyi erő feladja, a rendszer meg áll. Akkor aztán állíthatjuk helyre azt is, amit ő elbarmolt…
Mostanában mindenki csak az őrző-védő cégekről beszél, hogy ott mi a baj, milyen keveset keresnek, hogy az őröknek mennyit kell dolgozni. Ó, ha csak annyi ötezresem lenne, ahány szerelő dolgozik 240-260, sőt 300 órákat havonta! Nagyon gazdag ember lennék…”
„A Kamara? Persze, hallottam mindent, amit hallani lehet… Remélem, változik a jogszabály mihamarabb. Mert most kevesen vagyunk. A Kamarának meg nincs eszköze azokkal szemben, akik nem tagok. Egy erős Kamara persze jó lenne, ha felvállalná a szakma érdekképviseletét is, például a kettős tagság megszüntetését (Mérnöki Kamara) és persze ha elérhető, megvalósítható célokat tűzne ki maga elé. Hát arra gondolok, hogy a személyvédelmen, vagyonvédelmen, meg esetleg a magánnyomozókon kívül (bár a magánnyomozók ki akarnak válni) meg kellene fontolni, hogy kiket veszünk magunk közé. Ha kötelező lesz a tagság – ahogy ezt rebesgetik – leszünk elegen ahhoz, hogy fenntartsuk a Kamarát és a korábbi funkciók közül is működhessen újra több, akár a tudományos tevékenység is. Bár… nem könnyű.
Az új elnökről úgy tudják, jók a belügyi kapcsolatai, maga is rendőr volt, évtizedek óta a szakmában van. Csak hát önmagában a jó kapcsolat nem elég. A kérdés az, hogy erkölcsi, anyagi és jogi támogatást tud-e, képes-e szerezni ahhoz, hogy a Kamara a törvény megváltoztatásáig és utána is megteremtse a működési feltételeket, aztán jól működjön és fejlődjön. Hogy ne csak őrzésnél legyen például rezsióradíj-minimum… Miért, az sem lenne ördögtől való! Most ugye úgy néz ki, hogy a „vas” (felszerelt anyagok – TBV) bekerülési költségének arányában kapjuk a munkadíjat. Na de mondtam, hogy az egyre olcsóbb „vas”-at választják a tisztelt megrendelők…! Munkában meg nem kevesebb az olcsóbb érzékelőt sem feltenni, meg ahhoz is kell ugyanannyi „tyúkbelet” szerelni (vezeték, kábel – TBV). Na ezért sem tudjuk megtartani a tutijó szerelőinket…”
És Tájékozott Biztonsági Vezető még hallgatta tovább is. Aztán eszébe jutott Hannibál jól ismert mondása az Alpokon való átkelés idejéből, amit megfontolásra ajánlott: „Vagy találunk utat, vagy csinálunk.” Hát, valahogy így kellene, bevetve pénzt, paripát, fegyvert és csíziót…
Balogh Gábor,
biztonsági vezető