Kezdőlap
Mit lát a „Nagy Testvér”? – munkahelyi
rejtett kamerás megfigyelés a jog tükrében
1949-et írtunk, amikor George Orwell tollából megszületett minden idők egyik legjelentősebb utópisztikus regénye, az 1984. Az akkor disztópiának szánt regény egyes részei az elmúlt több mint hatvan évben azonban realizálódtak. A Nagy Testvér szemmel tart. Teszi ezt annak ellenére, hogy számos jogi és erkölcsi norma tiltja a titkos megfigyelést. Az utóbbi pár évben, a technika folyamatos és nagy ütemű fejlődésének köszönhetően a titkos megfigyelés már nem csupán a titkos adatszerzés egyszerű állampolgártól távol álló, büntetőjogi kategóriája, hanem valós fenyegetés.
A titkos megfigyelésnek számos eszköze lehet, a már hagyományosnak tekinthető rejtett kamerán és lehallgató rendszeren túl a számítógépeken alkalmazott kémprogramok is egyre elterjedtebbek.
A munkahelyi ellenőrzés keretében, kamera kihelyezésével megvalósuló adatkezelés megítélése körében alapvetően három jogszabály rendelkezéseit szükséges figyelembe venni: a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.), az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotörvény), valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény rendelkezéseit.
Mitől rejtett, ami nem látható?
Az Mt. 11. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít a munkáltatónak, hogy a munkavállalót a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizze, amely ellenőrzés azonban nem járhat az emberi méltóság megsértésével. Ugyanitt egyértelműen rögzítve van az is, hogy a munkavállalót előzetesen tájékoztatni szükséges a technikai eszközökről, amelyekkel a munkáltató az ellenőrzést megvalósítja.
Az elektronikus megfigyelőrendszer munkahelyen való alkalmazásával kapcsolatban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság (a továbbiakban: Hatóság) 2013 januárjában ajánlást adott ki, amely előírja, hogy a munkavállalókat írásos módon kell tájékoztatni a kamera használatának részleteiről. Fontos kiemelni, hogy az ajánlás szerint a munkavállalókat tájékoztatni szükséges az egyes kamerák helyzetéről és, a megfigyelés tárgyáról is.
Ezek tükrében tehát kijelenthetjük, hogy a Hatóság álláspontja szerint az érintett csak akkor járult hozzá az adatkezeléshez, ha az annak előfeltételeként meghatározott tájékoztatás kiterjed a kamerák helyzetének rögzítésére is. Így tehát rejtett kamera elhelyezésére a munkáltatónak jogszerűen nincs lehetősége, hiszen logikailag kizárt, hogy a munkavállaló megadhatta volna hozzájárulását előzetesen valamihez, amiről nem is tudott.
A Hatóság álláspontja mellett érdekes megemlíteni az ehhez kapcsolódó bírósági joggyakorlatot, amely sok esetben ellentmond a Hatósági gyakorlatnak. Kiváló példa erre az az eset, amelynél az áruházban dolgozó operátor indított eljárást amiatt, mert munkahelyén rejtett kamerával figyelték meg. Az áruházban a kamerák elhelyezéséről tájékoztatók kerültek kihelyezésre, ám a konkrét operátori szoba vonatkozásában erre nem került sor. A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel az operátor tájékoztatást kapott arról, hogy a munkahely egészén kamerák vannak elhelyezve, megadta a hozzájárulását személyes adatai kezeléséhez. A bíróság nem tekintette relevánsnak azt a tényt, hogy az adott helyiségre vonatkozó megfigyelésről a munkavállalónak nem volt tudomása.1
Egy másik esetben a munkáltató rejtett kamerás felvételre alapozva szüntette meg a munkavállaló munkaviszonyát, a munkavállaló pedig személyiségi joga megsértése miatt bírósághoz fordult. A munkahelyi megfigyelésről ebben az esetben is tájékoztatták a munkavállalókat, akik így tisztában voltak azzal, hogy munkahelyi tevékenységükről felvétel készül vagy készülhet. Az elsőfokú bíróság kimondta, hogy nem volt jelentősége annak, hogy a kamera szabad szemmel jól látható helyen volt-e elhelyezve, és a Ptk. szabályaira hivatkozva megállapította, nem történt jogsértés a munkáltató részéről.2
Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy a rejtett kamera használata jogellenes, hiszen ahhoz, hogy az érintett hozzájárulhasson a személyes adatai kezeléséhez, előzetesen és részletesen tájékoztatni kell. A bíróság arra is rámutatott több esetben, hogy a „rejtett kamera” kifejezés nem azt jelenti, hogy az érintett nem látja a kamerát, hanem hogy nem járult hozzá a róla szóló felvételek készítéséhez.
A rejtett kamera által készített felvételek felhasználása
A rejtett kamera alkalmazása tehát jogellenes. Mi a helyzet azonban akkor, ha ennek ellenére születik felvétel, amelyet a felvételt készítő fél bírósági eljárás keretében fel is kíván használni?
A büntető bíróságok joggyakorlata meglehetősen konzekvens ezen a téren: ahogy azt a 296/2000. számú büntető jogegységi határozat is kimondta, a rejtett kamerás felvétel felhasználható az eljárás során, amennyiben a tényállás tisztázásához arra szükség van. Annak eldöntése, hogy ezzel kapcsolatban történt-e személyiségi jogi jogsértés, már a polgári bíróság hatáskörébe tartozik.
Érdekesebb a helyzet a polgári perekben. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) a szabad bizonyítás elvét fekteti le, nem részletezi, hogy a bizonyíték megszerzésének jogszerűnek kell-e lennie. A kialakult bírói gyakorlat azt mutatja, hogy a bizonyíték felhasználhatósága esetről esetre vizsgálandó. Ütköztetni kell ugyanis az érintett fél személyiségi jogi sérelmét a másik fél bizonyítási kényszerével. Amennyiben az adott ügy másként nem eldönthető, nem áll rendelkezésre egyéb olyan bizonyíték, amelyre alapozva döntést lehet hozni, a felvétel felhasználhatóvá válik.
Az azonban, hogy az adott felvétel felhasználható bizonyítékként, még nem teszi jogszerűvé a felvétel elkészítését, azaz annak ellenére, hogy esetlegesen az adott ügyben – a felvétel felhasználása miatt – pervesztett lesz az, aki a felvételen látható, személyiségi jogai megsértése miatt még indíthat pert a bíróságon.
A bíróságok a fent említett esetekben a Ptk. „képmással és hangfelvétellel való visszaélésre”, személyiségi jogok megsértésére hivatkozva előterjesztett esetekben döntött, így alapvetően az Mt. és a Ptk. vonatkozó paszszusait vette figyelembe.
A „régi” Ptk. 80. §-a alapján a személyiségi jogok megsértését jelenti a képmással és hangfelvétellel való visszaélés. A bírósági joggyakorlat szerint nem történik visszaélés, amennyiben a felhasználásra közérdekből vagy jogos magánérdek érvényesítése okán kerül sor. Az új Ptk. a 2:48. § (1) bekezdésében azt mondja ki, hogy a képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. Ez az új szabályozás lényegében megfelel a kialakult bírói gyakorlatnak, az azonban kérdéses, hogy a korábban törvényi szinten nem szabályozott, ám a bírósági gyakorlat alapján elfogadott felhasználási módokat – tehát közérdekből, jogos magánérdekből történő felhasználás – továbbra is jogszerűnek fogadja-e el a bíróság.
Kém a gépen
A rejtett megfigyelésekkel kapcsolatban mindenképp szót kell ejteni az egyre elterjedtebb kémprogramokról, amelyek egy része akár ingyenesen is elérhetők bárki számára. A kémprogramok működési elve, hogy mindent naplóznak, amit a munkavállaló a számítógépén tevékenykedik, akár minden egyes leütést is.
Az adatvédelmi biztos még 2005-ben foglalkozott a témakörrel. A kérdéses esetben rögzítette, hogy a kémprogram alkalmazása kapcsán érvényesített munkáltatói ellenőrzési jog nem áll arányban a munkavállaló személyiségi jogának korlátozásával, hiszen az ellenőrzés kevésbé korlátozó eszközökkel is elérhető. Éppen ezért kimondta, hogy a kémprogram alkalmazása jogellenes.3
Hasonló a helyzet a folyamatosan működtetett GPS-szel, vagy a cellainformációk továbbításával. A jogkorlátozás ugyanis ezekben az esetekben nem áll arányban a munkáltató érdekével.
Összefoglalva tehát a munkáltató azon gyakorlata, hogy rejtett eszközökkel figyeli meg a munkavállalók munkáját, magatartását, mindenképpen jogellenes. Ennek ellenére bizonyos méltányolható érdekek mentén lehetőség van a jogellenesen szerzett információk felhasználására, amely azonban nem zárja ki, hogy az érintett személyiségi jogai megsértésére alapítva pert indítson.
Dr. Holló Dóra ügyvéd
Holló & Társai Ügyvédi Iroda
1 Pfv.IV.20.087/2011/4.szám
2 Mfv.III.10.082/2013/5.szám
3 1012/K/2005-3. sz. adatvédelmi biztosi határozat
Megjegyzés: A cikkben található információk csupán tájékoztató jellegűek. Ezek az információk nem helyettesítik a szakmai tanácsadást, és nem szolgálnak bármely döntés alapjául az ügyvédjével, jogi tanácsadójával való előzetes konzultáció nélkül.