Kezdőlap
A magánbiztonság jövőjének kulcsai:
minőségi képzés és kutatatás
DR. CHRISTIÁN LÁSZLÓ TANSZÉKVEZETŐ EGYETEMI DOCENS TANULMÁNYA
| A biztonság kooperáció termék, abban egyaránt érintettek az állami rendészet szervei, a magánbiztonsági szektor és a társadalmi önkéntes szereplői is. Közelítsük meg a magánbiztonságot az állami rendészet felől. Nézzük, milyen hatékonysággal végzi a munkáját az állami rendészet. Ennek mérésére hazánkban szinte kizárólag a bűnügyi statisztika szolgál. Amennyiben átnézzük az utóbbi évek statisztikáit, akkor jórészt javuló tendenciákat és egyre alacsonyabb számokat látunk. Ehhez képest a kevésbé vizsgált és így ritkán figyelembe vett állampolgári szubjektív biztonságérzet talán nem mutat ilyen kedvező képet. |
Magyarországon átfogó, komoly áldozatkutatás meglehetősen kevés volt a rendszerváltás óta eltelt két és fél évtizedben, kiemelést érdemel az OKRI által 2002–2003-ban 10 000 fős mintán elvégzett kutatás. Anélkül, hogy elmerülnénk a részletekben, most pusztán néhány érdekes eredményt emelünk ki. A lekérdezés évében (2002) a 10 000 megkérdezett 2276 fő nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt egy évben bűncselekmény áldozata volt, azaz minden 4. személy vált áldozattá, amelyből azonban csak 739 eset kapcsán történt feljelentés a rendőrségen, ez pedig 32%-os mutatót jelent. A napjainkban a rendészetben az egyetlen fokmérőként használt mutatószám a bűnügyi statisztika teljesen torz képet rajzol elénk a bűnözés helyzetéről és az aktuális tendenciákról. Az előbbi számok 60% feletti látenciáról tanúskodnak. Ezek után joggal merül fel a kérdés, miért csak az egy harmad válik a statisztika részévé? Többek között az emberek 43%-a elégedetlen, bizalmatlan a rendőrség iránt, 28%-nál a kár mértéke a magyarázat, továbbá többször felmerült még a körülményes, hosszadalmas, sok macerával járó eljárás.
Az általam 2013 őszén, egyetemisták körében elvégzett kis volumenű „házi” kutatás esetében (International Survey on Crime and Justice for University Students) 121 kitöltött online kérdőívből vontam le bizonyos következtetéseket. Ez megerősítette a 10 évvel korábbi eredményeket. Szinte pontosan azonos értékek jöttek ki, 26%-os áldozattá válási mutató. Ráadásul a hallgatók alig több, mint fele mondta azt, hogy bízik a rendőrségben. Mit gondolnak miért ilyen megosztottak a válaszadók a rendőrség iránti bizalom esetében? Az én kutatásomban a legárulkodóbb válasz alapján 72% szerint a rendőrség nem fordít elég időt arra, hogy meghallgassa az állampolgárokat. Ez tekinthető a testületet uraló statisztikai szemlélet mellékhatásának.
A fentieknek meggyőződésem szerint komoly hatása van a magánbiztonságra. Van egy vá-kuum, egy bizalmi hézag a társadalomban, amely a biztonság iránti fokozódó igényben ölt testet és ez újabb potenciált tartogat a magánbiztonságnak.
A 38 000 magánbiztonsági szereplőt tömörítő Advancing Security Worldwide (ASIS) értékelő, elemző tanulmánykötetet adott ki 2013 augusztusában az Egyesült Államok magánbiztonságának elmúlt évtizedben tapasztalt elképesztő fejlődéséről és a szakma jövőjéről. Aktuálisan a magánbiztonság 350 milliárd dolláros piac az USA-ban. Ráadásul az egyes magánbiztonsági ágazatokban eltérő mértékű, de számottevő további 5-20% emelkedés prognosztizálható.1
Azt is tudjuk, sőt mi több globálisan igaz a megállapítás, hogy kevés magánbiztonságban dolgozó munkavállaló rendelkezik kielégítő felkészültséggel a munkájának megkezdésekor és kerül megfelelő formában továbbképzésre a munkája során. Csak kevés magánbiztonsági cég kínál jó béreket, juttatásokat és képzési lehetőségeket, ők a kivételek. Fentiek okán Al Gore szenátor (korábbi USA alalnök) vezetésével már 1991-ben éppen emiatt kísérletet tettek arra a szabályozásban, hogy minimum követelményeket jelöljenek ki a biztonsági szakmában. A 2001-es események erre jócskán ráerősítettek. Nem csak az állam, hanem a társadalom is azt várta el, hogy jól képzett, kvalifikált szakemberek alkossák a magánbiztonságot. Mára úgy tűnik, hogy a biztonsági szakma számottevő változásokon megy keresztül a képzés, szabályozás és a szakmai követelmények terén.
Az igény 1957-ben jelentkezett először a magánbiztonsági képzés iránt. Az első nagy magánbiztonsági konferenciára 1978-ban került sor a Cincinatti Egyetemen (First National Conference on Private Security, University of Cincinnatti). Főként elméleti szakemberek, egyetemi oktatók, kutatók álltak a kezdeményezés élére, a fókuszban a képzés megújítása, színvonalának emelése volt. A konferencia alcíme: Változó igények a magánbiztonsági képzés terén. A magánbiztonsági képzés hagyományosan alacsony színvonalú, érdemi módszertant és szisztémát is nélkülözi a képzés, áll egy munkabizottság jelentésében már 1976-ban az USA-ban. A jelentés konkrét ajánlásokat fogalmazott meg, amelyek később csak erősen töredékesen valósultak meg. Olyannyira, hogy egy 2005-ös jelentés szerint 43 államban van szabályozás a magánbiztonsági iparra vonatkozóan, azonban mindössze 13 államban van megfelelően szabályozott kötelező képzési rendszer, de ez is rendkívül eltérő tartalommal. A magánbiztonság hazájának tartott USA-ban tehát a képzés rendszere még mindig nem kielégítő. (Gore Bill 1991, Martinez package 1992, Sundquist Bill 1993)
A magánbiztonság számottevő elmúlt négy évtizedes fejlődése ellenére nagyon keveset tudunk arról, hogy az emberek mit gondolnak a biztonság ezen speciális területéről és a vagyonőrök tevékenységről és látják-e, hogy a magánbiztonság és a rendőrség közötti különbséget. Az USA-ban elvégzett alapkutatás eredményei azt mutatják, hogy a megkérdezettek többsége ott pozitívan áll a vagyonőrök munkájáról.
Az állampolgárok véleményének megismerése azért is nagyon meghatározó, mert a vagyonőr munkája során folyamatosan állandó kapcsolatban van az emberekkel. Ugyanez az állandó kapcsolat megvan a rendőrök és az állampolgárok között is, de a nagy különbség az, hogy a rendőr professzionális képzést, felkészítést kap erre, míg a magánbiztonsági szakember nem. Hova tovább a magánbiztonság képzési rendszere, nem kellően egységes, nem kellően szabályozott, megfelelő standardokkal nem rendelkezik.2
Hazai vizekre evezve is azt látjuk, hogy hasonló problémákkal küzd az ágazat, nagyon komoly adósságaink vannak a kutatás és a minőségi képzés terén, az alapképzéstől a felsőoktatásig. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészetelméleti Kutatóműhely keretében a Michigan State University professzorával közösen éppen ezért kezdünk közös kutatásba a rendőrség, és a magánbiztonsági tevékenység ismertségéről, megítéléséről, teljes mértékben önerőből. Örömmel és köszönettel vesszük a kutatás esetleges támogatását.
A Magánbiztonsági Tanszék eddigi eredményei, további célkitűzéseink
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán működő Magánbiztonsági és Önkormányzati Rendészeti Tanszék célja, hogy az NKE RTK biztonsági szakirányon folyó képzéssel, a magánbiztonsági szakma, valamint a most erősödő önkormányzati rendészeti szervek számára képezzünk felkészült szakembereket, leendő vezetői utánpótlást. A magánbiztonsági cégek számára a biztonsági szervezői szakemberképzés egyetemi bázisává kívánunk válni. A Tanszék személyi és tárgyi feltételei hiányosak, ezért minden segítséget, támogatást hálával és köszönettel fogadunk.
Eddigi eredményeink
Komoly tananyag-fejlesztési tevékenységbe kezdtünk, melynek kézzelfogható eredményei vannak, 4 egyetemi jegyzet megjelent 2014-ben.
Az első jegyzettel egy komoly adósság törlesztését kezdtük meg, történetesen a magánbiztonság elméleti alapjainak kidolgozására, rendészeti rendszerbeli beillesztésére, a dogmatikai alapok áttekintésére vállalkoztunk nemzetközi kitekintéssel. Ez a jegyzet a magánbiztonság elméleti alapjai címet viseli, emellett három szakmai alaptantárgyunk jegyzete is megjelent: Személy és vagyonvédelem, magánnyomozás; Létesítményvédelem; Biztonságtechnika; illetve megjelenés alatt van az Információvédelem jegyzetünk. Jegyzeteink elektronikusan elérhetőek az NKE honlapján.
A rendészeti igazgatási szak biztonsági szakirányon érdemi áttörést eredményezhet, hogy 2015 szeptemberében 20 hallgató kezdheti meg a képzést államilag finanszírozott formában. Az előzetes jelentkezési adatok alapján sokszoros túljelentkezés van erre a képzési formára. Ez kiegészül a 30 költségtérítéses hallgatóval, így összesen 50 fővel a biztonsági szakasz lesz a legnagyobb létszámú az évfolyamon.
Valódi együttműködésre törekszünk a szakmával, illetve pontosan szeretnénk megismerni a szakma igényeit, elvárásait a képzésünkkel kapcsolatban, ezért folyamatos fórumot biztosítsunk a párbeszédre. Ennek jegyében 2013. novemberében létrehoztuk a Tanszék mellett tanácsadó testületként a Magánbiztonsági Oktatási Tanácsot. A MOT, mint a legnagyobb magánbiztonsági cégek vezetőiből, kamarai és szakmai egyesületek vezetőiből álló testület, szakmai ajánlásokat fogalmaz meg a szakirányon folyó képzés tekintetében, illetve lehetőségei szerint támogatja a szakirány fejlesztését. Köszönjük a konferencia meghívásokat, a szakmai szervezetek figyelmét, az eddigi felajánlásokat. Minden további segítségre is szükségünk van és hálásak vagyunk érte.
Számos vendégelőadói, konzulensi felajánlást kaptunk a szakmából, amely felajánlások révén gyakorlatorientáltabbá válhat a képzésünk. Köszönjük a felajánlásokat, szívesen vesszük azokat továbbra is.
Nyitottunk az állami rendészet felé, ugyanis jogosan felmerülő igény jelentkezett hallgatóink részéről, hogy biztonsági szakirányon szerzett végzettséget sikerüljön elfogadtatni a rendészet meghatározott területein, úgy mint személyvédelem, vagyonvédelem, objektumvédelem. Örömmel konstatáltuk, hogy az érintett rendészeti vezetők minden támogatást megadnak a most formálódó együttműködéshez.
Tanszékünk 6 magánbiztonsági tárgyú konferenciát szervezett és bonyolított le az Rendészetelméleti Kutatóműhellyel (www.rendeszetelmelet.hu) és a szakmai szervezetekkel. Ezen kívül Tanszékünk oktatói főszerepet vállalnak a Polgárőr Akadémia életre hívásában és működtetésében is.
Fentieken túl megkezdődött a Tanszék hazai és külföldi kapcsolatainak kiépítése, ennek érdekében számos konferencián vettünk részt és adtunk elő, itthon és külföldön, publikáltunk szakcikkeket számos folyóiratban.
Jól esik a cégvezetők érdeklődése, visszatérő kérdés a részükről, hogy mivel és miben tudnak segíteni. Jelenleg az egyik legégetőbb problémánk, hogy hamarosan gondoskodnunk kell a szeptemberben kezdő hallgatóink egyenruházatáról, annak fedezete ugyanis egyelőre nem áll rendelkezésre. A hallgatóink számára továbbra is nagy örömmel vesszük tavaszi, nyári gyakorlati helyeket, munkalehetőséget, szakmai programokra, lövészeti gyakorlatra vonatkozó felajánlást és bármi mást is.
Előttünk álló feladatok
Egyfelől 9 éves a képzés a biztonsági szakirányon, másrészt megváltoztak a szakma körülményei és az új elvárások arra ösztönöznek bennünket, hogy aktualizáljuk, fejlesszük, bővítsük a képzés tartalmát. Ehhez készséggel vesszük a szakma támogatását, muníciót, javaslatokat kérünk, és várunk az érintettektől továbbra is.
Másrészt a képzésfejlesztés terén komoly előrelépés, hogy választható opcióként a hallgatóink specializálódhatnak „Magánnyomozó és elektronikus információbiztonsági, illetve „Önkormányzati rendészeti” specifikációkra, amelyek révén egyedi, jól hasznosítható tudásra tesznek szert.
A jelenleg folyamatban lévő előkészítő munka eredményeként 2015 szeptemberében indulhat meg az „Okleveles magánnyomozó” szakirányú továbbképzési szak. A szakmával egyeztetve azt tapasztaljuk, hogy hatalmas űr mutatkozik a magánnyomói szakmában a színvonalas képzés tekintetében. A speciális, 2 féléves, kimondottam a magánnyomozói gyakorlati munkára felkészítő képzés, ezt a hiányt pótolhatja.
Az NKE elkötelezett, Tanszékünk pedig mindent elkövet a Biztonsági szervezői mesterképzés akkreditációja iránt, amely újabb fontos eleme lehet a magánbiztonsági felsőoktatásnak. Ezzel kapcsolatban megkezdődött a tudományos háttér megteremtése, a szükséges dokumentumok előkészítése, a jegyzetek kidolgozása, azonban kétség kívül a legfontosabb feltétel a személyzeti feltételek megteremtése. (PhD fokozatos oktató ugyanis nincs a magánbiztonságban, pedig égetően nagy szükség lenne rá).
Konklúziók
A fenti elképzelések tehát abba az irányba mutatnak, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen megteremtsük a feltételeit egy magas színvonalú, tartalmas, jól hasznosítható, modern tudást kínáló biztonsági szervezői képzésnek.
Fontos kihangsúlyozni azonban, hogy a szakmai színvonal emelkedését illetően akkor várható igazi áttörés, ha a szakma eléri, és jogszabály kötelezővé teszi, hogy a magánbiztonsági cégek vezető beosztásait szakirányú felsőfokú végzettséggel lehessen csak betölteni. Ez ösztönözné a magánbiztonsági piac megtisztulási folyamatát és színvonal-emelkedést is eredményezne a szakmában.
A másik kulcs az elméleti tudományos alapok kidolgozása, a rendészet magánbiztonság viszonyrendszerének újragondolása és alapkutatások elvégzése, érezzük, hogy e tekintetben a Tanszékünknek küldetése van.
Az állam után a szakmán a sor, hiszen a szakma lehet a biztonsági szakirány „megrendelő” szerve. Ez persze felelősséggel jár és befektetést igényel, ugyanakkor az írás címéből kiindulva komoly profittal is kecsegtet, hiszen felkészült, jól képzett szakemberek állhatnak rendelkezésre a közös munka eredményeként.
1 United States Security Industry: Size and Scope, Insights, Trends, and Data, Alexandria, 2013. Advancing Security Worldwide. https://www.asisonline.org/News/Press-Room/Press-Releases/2013/Pages/Groundbreaking-Study-Finds-U.S.-Security-Industry-to-be-$350-Billion-Market.aspx
2 Mahesh K. Nalla, Cedrick G. Heraux: Assessing goals and functions of private police. Journal of Criminal Justice, 31/2003. 237-247.