Kezdőlap
Merénylet Nagy Károly ellen – A megelőzés tudománya
Most több mint 1000 évet fogunk visszarepülni az időben, de megéri, hiszen „Nagy” Károly frank király és később német-római császár tudott valamit a személyvédelemről. Érdemes felidézni nem mindennapi alakját, életét, kormányzási módszereit és a saját személyes biztonsága céljából tett intézkedéseit. Kr. u. a VIII. században vagyunk, a krónikás szerzetesek a 768-as évet róják a pergamenlapokra.
Ki volt ő?
Martell Károly unokáját, Kis Pippin fiát, Károlyt ekkor koronázza frank királlyá a pápa, de csak a fele királyság az övé, másik fele a testvérét, Karlmannt illeti. Károly ekkor húszas éveinek elején jár. Nem volt vattába csomagolt kis herceg, valójában a csatákban, a harcosai között érzi jól magát, ott a legsikeresebb. Miért? A leírások szerint igen magas volt, csontos, izmos, nagy lábakkal, lapát tenyerekkel és elképesztő testi erővel. Ezekhez még vegyük hozzá öblös hangját, karizmatikus egyéniségét, így aztán mindenki a hatása alá került, aki csak látta, hallotta.
■ Vad idők voltak azok. A Római birodalom összeomlása után sötétség borult Európára. Mindenre elszánt népek keresték a helyüket és törvényszerűek voltak az össze-ütközések a már letelepedett népekkel. A frank birodalomban is hol itt, hol ott csattogtak a fegyverek, lázadások, ellenséges betörések ellen kellett fellépnie a királynak. (Mellesleg a „király” szavunk Nagy Károly keresztnevéből ered.)
■ Károly a 46 éves uralkodásának nagy részét úgy élte végig, hogy nem volt királyi kastélya, nem volt fővárosa, hanem a hatalmas udvartartásával oda költözött, ahol éppen valami csetepaté tört ki. Károly (franciául Charlemagne) ez az analfabéta uralkodó bámulatos államszervezői képességeket árult el, s az apjától örökölt óriási területen grófságokat, a határterületeken őrgrófságokat hozott létre s a grófok egyben katonai és bírói hatalommal is bírtak. Károly egy erőszakra épült országból egy jól szervezett hűbéres birodalmat hozott létre.
A hódító
Karlmann, a testvér viszonylag korán meghalt és az ő országrésze is vita nélkül Károly ölébe hullott, aki korántsem elégedett meg ennyivel. Elfoglalta a longobárd (hoszszúszakáll) királyságot, amelyet ma Lombardiának neveznek Olaszországban, harcolt az Elba és a Rajna menti „pogány” szászok ellen, s végül győzött. Leigázta az Elbán túl letelepült szlávokat, a bajorokat és félig meghódította Dániát. Hadat viselt a többnyire rablásból élő avarok ellen és minden nép ellen, aki csak az útjába akadt. Csak az arabokkal nem boldogult, akik elfoglalták az Ibériai félszigetet és semmilyen hadi furfanggal nem sikerült kiűzni onnan őket, de Nagy Károly birodalma így is hatalmasra nőtt.
■ Délen a Pireneusok és észak Itália, északon a dán alföld, nyugaton az Atlanti óceán, keleten a Duna vonala volt a határ. Igen, aki most a Dunántúlon lakik, Nagy Károly valahavolt birodalmában lakik. S el ne felejtsük, a III. Leo pápának nyújtott segítségért a pápa hálából német-római császárra koronázta a nagy hódítót. Pedig hol volt már akkor az ókori Róma!
■ Közben Károly meglepő változáson ment keresztül. Kínkeservesen megtanult írni-olvasni, tudós emberekkel vette körül magát, mindenkitől tanult, a művészetek és a tudomány felé fordult és mélyen hívő keresztényé vált. Felismerte, hogy ez a vallási ideológia a népek felett álló módon segíthet az európai béke megteremtésében és ezért tűzzel, vassal terjesztette is a kereszténységet, amelynek sokan estek áldozatul a birodalmában.
A merénylet
Károly okos és ravasz uralkodó volt, a grófságok ellenőrzésére, és a császári adók beszedésére a „missi dominiciket”, a császári küldötteket bízta meg, akiknek népes kíséretében mindig ott voltak a szaglászó emberek is, akiknek fel kellett deríteniük a birodalom, vagy a császár elleni szervezkedéseket. Ma titkosszolgálatnak mondanánk, akik értékes információikkal bizonyára több lázadást és a császár elleni merényletet akadályoztak meg. Károly tisztában volt a fenyegettségével és ezért a seregén belül létrehozta az erős testőrségét is, akik közvetlen kapcsolatban álltak a szaglászókkal. Egy merényletet mégis megkíséreltek ellene. Kedvenc tartózkodási helyén, a mai német Aachenben alapította meg a nagy birodalom kis fővároskáját és itt építtetett egy bizánci stílusú templomot. Istentiszteleten történt, hogy az egyik „megtért” törzsi vezér felugrott a helyéről és hátba szúrta a térdelő Károlyt, aki nem sérült meg, mert a köpenye alatt fémpáncélt viselt. Hiba volt, hogy a testőrök nem a császár mögött és nem a gyülekezettel szemben helyezkedtek el. A tájékozatlan merénylő nem hagyta el élve a templomot. Nagy Károly császár évek múlva ugyanitt hunyt el 72 éves korában, szarkofágja ma is megtekinthető.
Mese lenne?
Pár éve jelent meg nálunk egy könyv, amelynek címe; „A nagy naptárhamisítás”. Ez a tudományos szintű, nehezen értelmezhető iromány azt állítja, hogy az első évezred második feléből 297 év hiányzik, mert valahol, valakik elszámolták magukat. Tehát Nagy Károly és birodalma sosem létezett, csak kitaláció. Ez a teória legalább 30-40 római pápa létét tagadja, pedig a Szent Péter óta folyamatos pápai kronológia rendelkezésre áll, a számos egyéb bizonyítékról nem is beszélve.
Tóth-I.