Kezdőlap
Biztonsági vállalkozások a válság nagy vesztesei
|
Kettős szorításban élnek az őrző-védő vállalkozások. A válság miatt mérséklődtek, vagy nem emelkedhettek kellő mértékben a vállalási díjak, a garantált bért viszont fizetniük kell. Így sokan a megszűnés szélén vannak – mondta el az MBVMSZ elnöke, Mandrik István. |
■ Több mint 10 éve működik a Magyar Biztonsági Vállalkozások Munkaadói Szövetsége (MBVMSZ). Mi változott meg a 10 év alatt?
Sok minden, szinte teljesen átalakult a jogi-szakmai környezet. Az 1998 évi IV. törvényt felváltotta 2005. évi CXXXIII. törvény, mely a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályait határozta meg. Átalakult a biztonsági szakma definíciója is. Ezen időszak alatt megszűnt a kötelező szakmai kamarai tagság, aminek az lett a következménye, hogy a korábbi 120 000 fős kamarai tagságból 6-8 ezer fő maradt 2014-re. Sokan vélték úgy, hogy a szakmai kamara nem töltötte be az általános szakmai érdekképviseletet, nem adott ki irányelveket, melyek a szakma működését segítenék. A munkaadók, a vagyonvédelmi vállalkozások talán ezért sem bánták a szakmai kamarai kötelező regisztráció megszűnését. Csak néhány vállalkozás maradt a szakmai kamara önkéntes nyilvántartottja.
■ Sokat panaszkodtak, hogy a biztonsági szakmákban túl alacsonyak az órabérek, amiből nem fedezhetők a valóságos költségek. Változott valami ezen a téren?
Az elmúlt 10 év jelentős részét a gazdasági válság jellemezte. Így nagyon nehéz volt a biztonsági szakmában dolgozók rezsióradíját megfelelő szintre emeltetni. Végül idén tavasszal a kormány honlapján megjelent Belügyminisztériumi rendelettervezet szerint a szakma által várt 1700–1800 forint közötti összeg helyett várhatóan 1889 forintban határozza meg a belügyminiszter a vagyonvédelmi szolgáltatás minimális rezsióradíját. A parlament februárban fogadta el a 2014. évi XVI. törvényt, mely szerint a vagyonvédelmi szolgáltatásokhoz kapcsolódó közbeszerzési eljárások keretében aránytalanul alacsony árnak minősül az az ajánlati ár, ahol a vállalkozói rezsióradíj összege nem éri el a Belügyminisztériumi rendeletben meghatározásra kerülő (meghatározott) kötelező rezsióradíj mértékét, ezért az adott pályázat kiírójának kötelező a pályázóktól magyarázatot, indokolást kérni. Meg kell azonban itt jegyezni, hogy ”megfelelő indokolás” mellett a pályázat kiírója elfogadhat a meghatározott rezsióradíjnál alacsonyabb összeget is. Tehát valami történt, de ezzel azonban még nem rendeződött a helyzet.
■ Alacsony ez az összeg, vagy valami más is hiányzik még?
Több probléma is jelentkezik a minimális szolgáltatási rezsióradíj bevezetésével. Egyrészt ez az összeg még mindig csak tervezetben szerepel, bár a szolgáltatók és az ügyfelek elkezdtek figyelni rá. De ez az összeg még mindig nem fedezi azokat a járulékos költséget, amibe a biztonsági őrök szolgálatban tartása ténylegesen kerül. Ez kb. 2400-2500 forintos rezsióradíjat indokolna. A biztonsági őr ugyanis formaruhát kap, telefont használ, támadáselhárító és egyéb eszközöket használ, oktatni kell, kötelező szakmai felelősségbiztosítást kell kötni, hogy csak a néhány alapköltséget említsem. Nem látunk esélyt arra, hogy a tényleges költséget a megbízók megfizessék, sőt… Másrészt a fekete foglalkoztatás ebben az új helyzetben is megmaradhat, mivel a tervezetben szereplő összegnél alacsonyabb árat akkor is fizethet a megbízó, ha nem közbeszerzési eljárás keretében történik a vállalkozások megbízása, (tekintettel arra, hogy vannak olyan szituációk, ahol nem kell közbeszerzésben meghirdetni a szolgáltatást, tehát nem esik a tervezett jogszabály hatálya alá). A munkavállalóknak viszont fizetni kell a garantált bérminimumot, (vagy nem fizetik meg, hanem csak részmunkaidőben jelentik be a biztonsági őröket) amitől a biztonsági cégek egy részének a jövedelmezősége nagyon gyenge lesz, vagy éppen veszteségessé válnak. Az is előfordulhat várhatóan, hogy a szolgáltatást igénybevevők azt képviselik, hogy ennyit nem fizetnek szakcégeknek, inkább maguk alkalmaznak saját munkavállalóik közül néhányat biztonsági őrként, mert az olcsóbb. Mi tudjuk, ez csak látszat. Az így alkalmazott dolgozónak ugyanis szabadság jár, hozzávetőleg évente egy hónap, s akkor a tizenkét havi bérért 11 havi valóságos munkában töltött időt kap a munkaadó. Így viszont már érdemes marad erre szakosodott cégeket megbízni a védelemmel. A jelenség azonban várhatóan jelentős piacvesztéssel jár a vagyonvédelmi cégek esetében. A következő probléma abból keletkezhet várhatóan, hogy kettészakad a szakma. A vállalkozások egy része a közbeszerzésben (csak erre vonatkozik a tervezett rezsióradíj) elérheti, illetve megközelítheti az 1889 forintos megbízási díj szintet, míg jelentős számú cég nem jut el a 800 forintos megbízási díjhoz sem. Ez a helyzet cégek tömeges megszűnését, a feketemunka további nagyarányú megjelenését, a megbízók elbizonytalanodását, a szakma megtorpanását jelentheti. Igaz lehet ez még azért is, mivel a rezsióradíj megjelenéséig megkötött szerződések – sajnos – jelentős része a munkaerőköltségeket nem fedező értékben kerültek megkötésre.
■ Mi a megoldás?
A gazdasági növekedés, amikor a vállalatok szerződéseikben a valóságos költségeket el tudják fogadtatni a partnerrel. Most kettős szorítás létezik. A szerződésekben meghatározzák, hogy a szolgáltatás díját az inflációnak megfelelő mértékben lehet emelni, viszont most alacsony az infláció, így gyakorlatilag nincs emelés. Sok cégnek spórolnia kell és a takarékosságot általában a termeléshez nem kötődő elemekkel kezdi. E körbe tartozik a vagyon-és munkabiztonság is.
■ Tehát úgy gondolja, hogy nemcsak a vagyonőrzés biztonsága gyengült meg, hanem általában a vállalatbiztonság?
A vállalatbiztonság magában foglalja a vagyonvédelmet, a tűzvédelmet, a munkavédelmet is. Ezek közül talán a tűzrendészeti előírásokat tartják be leginkább a vállalatok, bár ha lehet, természetesen ott is takarékoskodnak. De azért ez a terület többé-kevésbé rendben van. A vagyonvédelemnél már nagyon takarékoskodnak. Sokszor úgy gondolják, hogy nem kell a kockázatelemzésben megjelölt számú vagyonvédelmi szakember, hanem elég egy-két jól megtermett férfi őrnek, s akkor ez is ki van pipálva. Ami a munkavállalók egészséges és biztonságos munkakörülményeit illeti, vagy egyszerűbben a munkakörülmények biztonságát illeti, ott már megint sok a kényszerű spórolás és ez rontja a munkavállalók közérzetét, jelentős stresszel jár, így gyengíti a munkahelyi biztonságot is.
■ Mit jelent a vagyonvédelem területén a kötelező képzés?
Ez annak a felismerését jelenti, hogy a vagyonvédelem egy komoly szakma. Ide is tudás kell, nemcsak fizikai adottságok. E nélkül, elvileg nem alkalmazhatók a jelentkezők vagyonőrként. Szerencsére, nem 40-50 ezer forintba kerül a vizsga, ahogy az első változatokban szerepelt, hanem hozzávetőleg 13 ezerbe. Sokan még így is inkább csak vegzálásnak fogják fel ezt az előírást, nem látják értelmét. Fontos, hogy a vagyonőr ismerje szakmája szabályait, mert bajba is kerülhet.
■ Nem lehet jobb a helyzet a munkahelyeken a munkavédelmi előírások betartatásánál sem…
Ezt is inkább csak formálisan teljesítik a vállalatok, szükséges rossznak tartják. Ha baj van, akkor meg rácsodálkoznak, mi történt. Nemrégiben hallottam a friss statisztikát, ami aggodalomra ad okot: idén az első félévben jelentősen nőtt a halálos munkahelyi balesetek száma a múlt év azonos időszakához képest. Drámai ez a kép és talán nem is véletlenül ilyen rossz a helyzet. A munkavédelmi előírásokat csak formálisan tartják be sok helyen, így könnyebben bekövetkezhet a baj. Az OMMF-nél 2008-ban, azaz a válság kirobbanása előtt hozzávetőleg 1300 fős felügyelői gárda törődött azzal, hogy a vállalatok betartsák a munkavédelmi és munkaügyi előírásokat, azaz ne ezen „takarékoskodjanak”. Csakhogy a válság és az átszervezések ezt a szakmát is elérték, és ma az NMH MMI és a Megyei Kormányhivatalok területén összesen körülbelül 300 felügyelő végzi ugyanazt a munkát. Ez különösen a kis- és középvállalatok szempontjából jelent gondot, mert már nincsenek meg azok a tanácsadó fórumok, szakemberek, akikhez díjtalanul lehetett korábban szakmai tanácsért fordulni. Most csak a legálisan törvényesen működő vállalkozásokat érik el ezek a felügyeleti szervek, a szürke és feketegazdaságban működő szervezetek láthatatlanok maradnak. Ez nem szerencsés a tisztességesen dolgozó vállalkozások számára. Komoly versenyhátrányt és többletköltséget eredményeznek.
■ Ön négy éve elnöke a Magyar Biztonsági Vállalkozások Munkaadói Szövetségének. Elégedett ezzel a négy évvel?
Legfőbb eredményünk, hogy megmaradtunk, dolgozunk. A tagvállalataink egy része tönkrement, így ma 40 biztonsági cég a szövetség tagja, de árbevételt tekintve még így is lefedjük a szakma mintegy 70 százalékát, tagjaink árbevétele 100 milliárd forint fölött lehet. Azt mondhatom, hogy a biztonsági szakma meghatározó vállalatai ott vannak a tagjaink között, így joggal állíthatom, a biztonsági vállalkozások minden gondját, lehetőségét, a piac alakulását jól ismerjük. Remélem, hogy az illetékes állami szervek a jövőben is fontosnak tartják, hogy a szakmát érintő változtatások, törvénymódosítások előtt kikérjék véleményünket, javaslatainkat.
■ Ön képviseli a munkaadókat a különböző munkavédelmi fórumokon, így Ön az Országos Érdekegyeztető Tanács Munkavédelmi bizottságának a munkáltatói oldalon az ügyvivője is. Melyik feladat áll közelebb önhöz: a munkavédelem vagy a vagyonvédelem?
Nem kell választanom, hiszen most is mindkettő feladatot ellátom. Egyrészt a Polgári Biztonsági Szolgálat Kft. ügyvezetője vagyok, a cégem munkavédelmi és vagyonvédelmi feladatokat egyaránt ellát. Személyesen irányítom a két ágazat gyakorlati tevékenységét. Merthogy a képzettségem is mindkét szakmára szól: biztonságszervező szakmérnök és munkavédelmi szakmérnök is vagyok. Mindkét kompetenciám ugyanahhoz a biztonságtudományhoz kapcsolódik amelyik a vállalatbiztonságot jelenti, amely a polgári biztonságvédelemhez tartozik.
■ A Magyar Biztonsági Vállalkozások Munkaadói Szövetségének elnökeként mit szeretne elérni a jövőben?
Azt, amit kezdettől fogva fontosnak tartok, s amit a válság miatt nehéz megvalósítani: biztonságos munkahelyeket szeretnék látni a vállalatoknál. Ez nemcsak fizikai biztonságot jelent – bár az nagyon fontos -, de a felfokozott munkatempó miatt a lelki, szellemi biztonsággal is törődnünk kell. A munkahelyi stresszel például az Európai Unióban egyre többet foglalkoznak, egyre több program készül az ezzel kapcsolatos problémák megelőzésére, és ebbe a munkába az MGYOSZ példaértékűen bekapcsolódott, így az MBVMSZ vezetőjeként én is. A stresszben vergődő, aggódó, állandó bizonytalanságban, félelemben élő, dolgozó ember ugyanis sérülékeny, ami munkahelyi balesethez vezethet. A pszichoszociális problémákat, a lelki kimerültséget, a kiégés jelenségét is ebbe a kategóriába sorolom. Tehát jó lenne, ha vállalkozások eljutnának oda, hogy ezt felismerve többet törődhetnének a munkavállalók közérzetével, lelki egészségével. Tudom, hogy ez pénz kérdése is, a vállalkozások jövedelemtermelő-képességét érinti, azonban az eszköztárban a munkavédelem, mint lehetőség sokat tehet.
M