Kezdőlap
A pénzintézetek technikai biztonságának történeti fejlődése
| Magyarországon 1841 októberében nyílt meg az első kereskedelmi bank. Így országunkban a pénzintézeti biztonsági tevékenység fogalma, eredete ez időtől számítható. Kezdetekben ez a biztonsági tevékenység a szilárdság és az áthatolhatatlanság fokozásával, növelésével volt egyenértékű, a bankfiókok és és egyéb pénzintézetek tekintetében is. Kezdetekben ez a biztonsági tevékenység a szilárdság és az áthatolhatatlanság fokozásával, növelésével volt egyenértékű, a bankfiókok és és egyéb pénzintézetek tekintetében is. A bank működéséhez szükséges pénz szállításának megvalósítására pedig erős, megvasalt járművek és a nagyszámú fegyveres kíséret volt az elfogadott lehetséges védekezési forma. |
■ Ez időben az úgynevezett „kasszafúrás” a páncélszekrények feltörésével elkövetett lopás volt a jellemző banki „elegáns” bűnelkövetési forma, amely az intelligens bűncselekmények csúcskategóriájába tartozott. Ezeket a bűncselekményeket jellemzően éjszaka, zárás után, minél csendesebben, fondorlatosan kitervelt módon bejutva a bankfiók belsejébe kényelmesen, kihasználva a jelzőrendszerek hiányát, hajtottak végre. A méregdrága speciális páncélszekrények megfúrása, kinyitása jelentős műszaki ismereteket és speciális, e célra készített eszközöket követelt meg végrehajtójától. Volt idő mikor a nyomozók, az elkövetés módszeréből nagy magabiztossággal, a végrehajtó személyét is meg tudták állapítani, az egyedi, a „kasszafúróra” kizárólagosan jellemző páncélszekrény nyitási módszerek ismeretében. Ezeket az elkövetőket egyfajta szakmai tisztelet övezte tárgyi tudásukért, időnként még hivatalosan is igénybe vették speciális ismereteiket.
■ A másik jellemző pénzintézet elleni elkövetési forma a jóval primitívebb, erőszakosabb változat, a bankrablás fegyveres „hagyományos” végrehajtási kategóriája. Ekkor a nyitvatartási időben rontottak a rablók a bankfiókra és erőszakkal jutottak a bankban található pénzhez. Ezen módszerek megakadályozására legfeljebb az élőerős őrzési formát alkalmazhatták a bankárok melynek eredményessége nagy reménnyel nem kecsegtetett, hiszen a támadás bekövetkezéséről, értesíteni, vagy segítséget kérni valakitől informatikai rendszerek nélkül szó sem lehetett.
Az idő előre haladtával és a technikai eszközök fejlődésével a védekezési probléma megoldása érdekében, különféle jelzőrendszerek kialakításával próbálták a banki biztonság fokozását elérni. Itt a jelzőcsengők mechanikus táv-„drótok” kötelek, csőtelefon, leeső jelzők mechanikus, később elektromos változatain keresztül alakultak ki napjaink behatolásjelző berendezései.
■ Ez az eszközcsalád minden lehetséges behatolási módszer figyelembevételével és ismeretében tagozódott a behatolási mód érzékelésére kifejlesztett jelzőeszközökre (nyitás, mozgás, rezgés, falbontás, robbantás, törés stb.). Az érzékelésből keletkezett jelzéseket feldolgozó intelligens központi egységek pedig felkészítve az elkövetési cselekmény lehetséges módozataira, ezekre kifejlesztett intézkedési, védelmi programcsomagok alapján reagálnak. Ezek a berendezések az idők során egyre magasabb technikai, technológiai, és programozási szinten készülnek.
■ A behatolásjelző eszközök kialakulása után felmerült a kültéri vészjelzés igénye, ami alkalmas volt a külvilág figyelmének felhívására a támadás eseményéről. Kialakultak a külső hang és fényjelző eszközcsoportok. Ezek elsődleges feladata megbízható módon a környezet figyelmének ráirányítása valós időben a bekövetkezett támadásra, a segítségkérés e módon történő realizálása, valamint a támadók elriasztása. A jól működő berendezéscsoportok kialakítása megszülte a következő problémakört, a szabotázs- védelem létrehozásának feladatát. A bűnözők a védelmi eszközök szabotálásával próbálták helyreállítani a kommunikációs rendszerek hiányából fakadó előnyöket. Elvágták az elektromos kábeleket (villany, távközlés), megrongálták, működésképtelenné tették a hang és fényjelző berendezéseket. Ezért kialakultak a második védelmi kört képviselő szabotázsvédelmi rendszerek, melyek feladata a behatolásjelző eszközök hiteles működésének védelme, támadásuk esetén riasztásjelzés kezdeményezése. A riasztórendszerek eredményességük révén olyan sikeressé váltak, hogy nagy számban alkalmazták egyéb felhasználási területeken is (lakások, gépjárművek, boltok). Ennek eredményeképp a sok jól és kevésbé jól készült, és felszerelt eszközöktől zengett nap mint nap környezetünk, a 120 Db-s hangjelzőktől. Gyakorlatilag nagy mértékben elvesztette a külső riasztás ténye hitelességét. De más veszélyhelyzet is kialakult a hangos riasztás miatt. Az agresszív hatású, nagy hangnyomású (120 Db) hangjel, a rablás során a támadókat is stresszelte, és ez több esetben értelmetlen erőszakos bűncselekmények kialakulásához vezetett.
■ Felvetődött ezért támadás esetén az átjelzés igénye, amikor is a behatolás, vagy támadásjelző rendszer közvetlenül az intézkedésre alkalmas, és jogosult helyre küldi el valós időben a támadás tényét, helyét és módját meghatározó jelcsomagot, úgy hogy a támadó ezt nem érzékeli. Az átjelzések intelligenciája a leeső jelzőtől napjaink szabotázs védett, több utas, IP-alapú valós idejű kép, hang tartalommal bíró csomagjáig jutott el. Az átjelző rendszerekkel szemben támasztott igények napról napra formálódnak, a támadási cselekmények ismeretében a technika fejlődéséből adódó lehetőségeik még koránt sem kimerítettek.
■ A felügyeleti szereppel bíró rendőrhatóságok részéről megfogalmazódott igényként, a napi és a rendkívüli események dokumentálási igénye, a bekövetkezett cselekmények utólagos elemzése érdekében, amely megoldására a pénzintézetekben megjelentek a különféle képrögzítő eszközök. A kezdeti robot fényképező gépektől napjaink digitális technikájáig elérkezve gyorsan elszaladt az idő. Az események meghatározott időtartamig történő hiteles rögzítésére, tárolására, visszajátszására vagy, támadás esetén megfelelő végpontra történő továbbítására alkalmasak ezek az eszközök. A technika és az informatika szolgáltatásainak hihetetlen fejlődési sebessége határtalan lehetőséget szab még e téren tárolási és átviteli lehetőségekből, részünkre.
■ A többféle védelmi rendszer hiteles működése megköveteli az időbeni együttfutás kontrolált lehetőségét nagyobb terek, távolságok esetén is. Megoldásával a valós idejü eseménykövetés lehetősége is kialakult.
■ A pénzintézetek területén zajló belső mozgások szabályozására, ellenőrzésére a beléptető- rendszerek korlátlan választéka ad lehetőséget. Ezek az eszközök alkalmasak a belépő személy azonosítására, jogosultsági szintjének megállapítására, és a belépés tényének, valamint a benntartózkodás időtartamának megmásíthatatlan tárolására.
A pénzintézeti kockázatok csoportjába tartoznak a katasztrófaesemények jelzésére, elhárítására szolgáló eszközök berendezések is. Leglényegesebb ezek közül a tűzjelző eszközök családja, melyek e rendkívül veszélyes elemi kár bekövetkezése kezdetének megbízható jelzését, elterjedésének gátlását hivatottak végezni. Az integrált tűzbiztonsági rendszerekben a személyvédelem és a menekülési útvonalak biztosítása, a tűzút zárása, valamint speciális kármegelőző oltórendszerek üzemeltetése programozható célfeladat.
Egyéb, az elemi károk, katasztrófaesemények bekövetkeztét gátló érzékelő eszközöket is alkalmazhatunk még biztonsági rendszereinkben. Pl: CO-, víz-, gázérzékelők, melyek növelik a további működésbiztonságot.
Megemlíthetjük még a terrorelhárítási feladatok végrehajtásakor alkalmazható eszközpark néhány elemét is:
– speciális gázok, méreganyagok, kábítószerek, vegyi és biológiai, valamint robbanóanyagok érzékelő eszközeit.
– fémérzékelő és csomagvizsgáló eszközöket.
Nyilván minden védelmi eszköz alkalmazásának a szabályzási rendszere is kialakult több szinten, a rendszerek hatékonysága és optimális működese érdekében.
Ezek a szabályzatok jog- és eseménykövetően változnak, szerkesztőik célja a hatékonyságuk minél magasabb szintjének elérése.
Fialka György